Érdemes lenne írnom neki?

Van egy lány, akivel 10+ évig nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, bár rendszeresen volt egy időszak amikor nem beszéltünk, mert valamin összevesztünk. Mégis nagyon nagyon jó barátnők voltunk é utólag mindig csak nevettünk ezeken a dolgokon. Egy kicsit más világ mint én, de ez sosem akadályozta a barátságunkat. Mikor megtudta hogy babát várok 2020-ban, majdnem sírt, annyira örült. Folyamatosan a legjobb barátnőjének hívott (már ezelőtt is). A terhességem vége felé már egyre kevesebbet beszéltünk, én küldtem neki képet a kórházból. Mikor megszületett a kislányom, látta havonta 1-szer, de csak pár hónapos koráig. Egyszer ezután volt egy hatalmas vitánk, de egy rettentő nevetséges dolgon sértődött meg. Mégpedig azon, hogy néha ha valamiről beszélünk, a beszélgetés lezárásaként van, hogy egy smiley-t írok neki. Vagy ha küld valami vicceset, nem írok róla kisregényt, hanem egy nevető fejet küldök. Sosem éreztettem azt vele, hogy letojom a fejét, mindig tudtunk beszélgetni normálisan, főleg élőben, és ezt pontosan jól tudta ő is. Mindig számíthatott rám, bármivel kapcsolatban,l. Azt mondta, hogy amikor csak egy “szmájlit” írok vissza neki, az olyan, mintha semmibe venném. Mondtam neki, hogy én nem tudok kényszerből válaszolni valamire, ha azt gondolom, akkor egy nevetős fejet küldök, és nem kerítem körbe szöveggel, hogy “hahaha ezen hatalmasat nevettem”. Mert az nem én vagyok. Viszont hogyha komoly dologról van szó, soha sem hagyom annyiban egy “szmájlival”, ha nem válaszolok neki normálisan, vagy megbeszéljük személyesen, vagy pedig telefonon. És ezt pontosan tudja ő is. Ismer tizen éve, mégis azt mondta, hogy amikor “ezt csinálom”, akkor úgy érzi, mint hogyha nem érdekelne engem. És ezeket nem azért mondja, mert éppen rossz kedve van, vagy valaki felidegesítette, hanem pl. tök jót beszélgettünk, én írok neki egy nevetős fejet, vagy mittudomén, és akkor jön ezzel a szöveggel hogy “fiam nemár…” (úgy szoktuk egymást becézni). És el van b.szva onnantól kezdve az egész. Hiába mondom neki, hogy “ismersz már tizen éve, pontosan tudod hogy milyen vagyok”, de ennyi erővel én csalódhatnék benne, mert fogalma sincs milyen vagyok igazából, mert ha tudná, egy-két ilyen alkalmon nem vesznénk össze. És pontosan tudhatná azt is, hogy milyen fontos nekem. És ezek a “néha smiley-t írok vissza” dolgok ráadásul baromi ritkák, mert mikor erről volt szó, direkt visszanéztem a legutóbbi beszélgetéseinket, hogy én mikor válaszoltam csak ennyivel. Ezután párszor még beszéltünk egy két szót, de legutóbb egy éve beszéltünk. Nem érdeklődik/érdeklődött a kislányomról, se rólam, holott legjobb barátnőjének hívott. Tudom én is megtehetném, akarnék, nagyon sokszor volt bennem, hogy igenis ráírok, mert bánt a dolog, csalódott vagyok, haragszom, hogy neki ennyit ért a barátságunk, de nem tudom van-e értelme írni neki. Nyilván nem úgy írnék rá, hogy “figyelj te k.csög…”, hanem normálisan, de elmondanám neki, hogy mit érzek és mit gondolok. Pontosan tudom, hogy ugyanannyiból tart nekem is írni, és mégegyszer mondom, hogy tényleg akarok, nem tudom lenne-e értelme, mert lehet, hogy ő már teljesen lezárta az egészet, és nem volt annyira komoly ez a barátság a részéről, mint azt én gondoltam. Bocsi hogy hosszú lett, kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok. Köszönöm ha elolvasod!