Van valaki aki azért veszítette el a barátait, mert a pasija/barátnője mellett nem fordított elég időt rájuk?

Mind a három barátom így veszítettem el.Mikor jött a lamúr, le voltam xrva.Persze,ha panaszkodni kellett,megtaláltak.

Na ekkor zártam le a "barátságot". Senki barátom nincs,aki tényleg a szó igazi értelmében az.

Én.

Legelső barátnőm miatt hanyagoltam őket, inkább vele voltam a szabadidőmben és lemondtam a programokat. Miután szétmentünk újra a haverokkal voltam a szabadidőmben.

2. barátnőm kicsit messzebb lakott így ismét kevesebbet fértek bele a haverok az időmbe de amikor tudtam mentem velük is. Itt már megharagudtak rám én voltam a szemükben a világ legnagyobb papucsa mert nem mentem állandóan velük és így leépült a kapcsolatunk. Oda lett az összes, azóta köszönni is alig akarnak, volt aki kitörölt facen is.

Két legjobb barátnőm vesztettem el így.

Igazából ugyanaz volt a séma mindkettejüknél, de a második lány esete fájt jobban.. az volt, hogy ismerkedési fázis alatt, állítólag, az elsők közt hallottam tőlük a srácról, majd fokozatosan szorultam a háttérbe. De olyan szinten, hogy eleinte napok, majd hetek és végezetül hónapok múlva nézték meg, amit írtam, néha még választ is kaptam.

Ami pedig jobban bántott: a hozzám közelebbi lány a végén sorra mondta le a programokat, és mindig, túlzás nélkül, az utolsó pillanatban. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam utána, aki megint elhitte, hogy végre össze tudunk ülni és kávé mellett beszélgetünk, mint rég.

Megértem, hogy szerelmesek és a párjuk mennyire fontos, mennyire szeretik őket, csak közben mégis bánt, hogy egy 5+ éves barátságot nekik ilyen könnyű eldobni.