Miért nehéz beilleszkednünk már generációk óta?
Érdekes jelenség, hogy szinte örököltük azt, hogy nehéz tartós barátságokat kötnünk vagy beilleszkednünk. Nem is tudom, mi a legjobb kifejezés rá.
Már a dédmamám is azért sírt mindig, mert hogy ő nem léphet ki úgy az utcára, hogy ne szólják meg. Nem barátkoztak vele, nem húztak hozzá. Anyának sem volt soha őszinte barátja. Tesómnak sem, nekem sem, tesóm gyerekének se. Inkább a kiközösítés, macska-egér játék.
Tudom, hogy ez óriási általánosítás, de tényleg úgy van, hogy mi mindig kedvesek, előzékenyek, vendégszeretők vagyunk, de vissza már soha nem kapjuk. Nem szólunk meg senkit, nem pletykálunk, ezért nem vagyunk érdekesek, vagy mi? Nem tudom, mi lehet velünk a baj, és hogy mi lehet erre a megoldás.
Nem vagyunk extrán bénák, se hülyék, se rosszak, se semmi, de akkor miért van az kisgyerektől dédmamáig, munkahelyen, suliban, faluban, hogy rajtunk mindenki átnéz, még azt sem kérdezik meg, hogy mi a helyzet?
válasza:Azért ahhoz, hogy az utcán rendre beszóljanak tenni kell valamit, csakúgy magától nem történik ilyen.
Egyébként mivel a szociális készség egy tanulható, fejleszthető dolog, magára ajelenségre azt tippelem, hogy egymást tanítják a generációk és sajnos a külső elemek (házastársak) nem változtatnak jelentősen a mintázaton. Így a nagmyama a saját diszfunkcionális szociális készségeit tanította meg a gyereknek aki képtelen volt fejlődni benne és aztán ugyanezt tanította meg a saját gyerekének.
A kérdés az, hogy te képes leszel-e fejlődni és többet továbbadni a gyerekednek, mint amit kaptál, vagy sem.
Igen, igazad lehet.
De ebben sem látok megoldást.
Nyitottak vagyunk, kedvesek, köszönünk, érdeklődünk, de nem ömlik folyamatosan a f*s a szánkon... Mi mást kellene még szociálisan megtanulni?
válasza:Hát jó kérdés.
De valahogy szaporodtok, szóval a társkeresés végső soron sikeres, úgyhogy annyira szar nem lehet.
😂😂
Kössz a bókot.
válasza:Hát.....
Nem lehet hogy unalmasok vagytok?
Nekem is volt ismerősöm akivel az égvilágon semmi baj nem volt, tényleg nem pletykálkodott vagy nem volt rosszindulatú meg semmi... viszont egyszerűen annyira unalmas ember volt, hogy összeültünk és ő kb semmit nem mondott.
Ez nem introvertáltság kérdése... egyszerűen nem volt témája. Vagy ha ritkán mégis akkor, az kimerült mondjuk a munkában. Vagy esetleg sport. Aztán kész vége.
Az ilyen típusú emberrel nehéz megtalálni a közös pontokat, mert neki nincs ilyen. Az meg hogy aktuálpolitikáról, történelemről vagy a fociról beszélgessek vele..... és jól tudom hogy a következő alkalommal sem lesz más a helyzet... így inkább kerülöm a találkozót.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!