Miért van az, hogy az ember könnyebben barátkozik azonos neműekkel? Férfiként simán haverkodok más fiúkkal, lányoknál ugyanez, beszélgettem velük is erről. Nincs az a kicsit fura érzés.

Nem tudom, én sokkal jobban kijövök a pasikkal.

39N

Én is mindig jobban szerettem fiúkkal barátkozni, mert a lányokkal semmi érdekes dologról nem lehet beszélgetni, csak a divat, csak a smink, csak a fogyózás, meg a pletyózás: uncsik!

Viszont sajnos a pasikat egy bizonyos kor után meg már csak a szx érdekli és képtelenek anélkül megmaradni egy nő mellett, hogy ne akarnák megdgni, szóval ez xar ügy!

Én nem barátkozom könnyebben az azonos neműekkel, sőt, de ennek tudom az okát.

Hogy nálad miért van így, azt Te tudod feltárni. Valószínűleg megszokás, berögzülés, mint amikről a #4-es megjegyzésedben is tanuskodsz.

Volt fiú barátom, nem egyszer rúgtunk be együtt, és sosem feküdtünk le :D Nem akartunk egymástól többet.

Egyébként én is jobban kijövök a férfiakkal, mint a nőkkel. Nem vagyok egy főnyeremény (túlsúly, introvertált személyiség), de aki szeretne velem barátkozni, arra mindig nyitott vagyok. Javarészt férfiak azok, akik szeretnek velem beszélgetni, akik ismeretséget kezdeményeznek. A nők általában csak köszönnek, vagy akkor szólítanak meg, ha muszáj.

Embere válogatja: én alapvetően nem vagyok barátkozós típus, de ha megteszem, akkor csak nővel igyekszem barátkozni. Érdekes, mert sosem értettem, hogy mi a jó egy azonos neművel barátkozni.

Szerintem az elég búzás....