Volt már azért szakítottál meg egy "barátságot" mert rájöttél csak lelki szemetesnek kellesz és ki is használnak? Mennyi idő után és hogy léptél ki belőle?

Nekem is volt már ilyenben részem.

4-5 éves, gimis "barátság" volt; minden problémát felnagyítva adott nekem elő, mindenkit szidott, majd egy levegővétellel később ment is az illetőhöz jópofizni. A végére már csak a panaszkodásából, más szidalmazásából állt minden kommunikációnk.

Eleinte én is próbáltam ignorálni, csakhogy akkor még jobban fújta a magáét. Utána próbáltam leülni vele, és nyugodtan megbeszélni ezt, ennek pedig csakis 2féle kimenetele volt; 1) vagy eljátszotta, hogy nem hallja, amit mondok és nem reagált, vagy 2) azt mondta, "én állandóan csak bántom őt". Ennek a beszélgetésnek talán 3x futottunk neki, de az utolsó elég nagy veszekedéssel ért véget, és még ő ripakodott rám, hogy ne szóljak hozzá többet. Amikor azt feleltem, "az megoldható", láttam az arcán, hogy kapcsolt, de akkor már sétáltam el.

Utána hónapokig nem beszéltünk, és végül ő nyitott, hogy próbáljuk ezt helyrehozni. Beszélgettünk egyet, neki futottunk még 1x, de hamar kiderült, hogy ő nem változott semmit sem. Onnantól viszont hamar elhalt az egész, magától.