Ti, hogy tudnátok elengedni egy olyan barátot, aki szerves részét képezte az életeteknek?

2 héttel ezelőtt összevesztem a legjobb barátommal, akit már fél éve ismerek. Elég csúnyán, ugyanis sajnos mentális beteg vagyok(bipol.dep.), OCD-m van, és nagyon sokat ittam, rettenetesen részeg voltam, így mikor felhívtam mondtam neki nem szép dolgokat("elég szégyen vagy" "alja ahogy viselkedsz velem")... Azóta bocsánatkérés megvolt, el is gondolkodtam az egész eseten.. a kapcsolatunk alatt én rengeteget tettem érte, vettem neki ajándékot, hazakísértem... Ő is tett azért jópár dolgot, amivel konkrétan megszüntette a bipoláris depressziómat. Mivel már 2 hete ignorál igazából, csak annyit ír(telefont fel se veszi), hogy "okés" "örülök neki" így még rosszabb az egész. Én nem érdemlem meg valahol ezt, mert őt szerettem a világon legjobban, mivel a szüleim meghaltak gyerekkoromban, aztán állami gondozásban senki nem szeretett. Voltam már alkoholista is, amióta nem veszi fel a telefont, és nem látom szörnyen magányos vagyok, és iszok-sírok-iszok. Legalább annyit mondhatna, hogy "Kedves XY, nem szeretnék a barátod lenni" . Tudjátok miért várom el ezt? Én tényleg szerettem, és csak egy rossz pillanat volt, és nem is vele volt bajom, és tud minden mentális betegségemről, egyszer elkísért a pszichiáteremhez, és nem... Én mindent megtettem volna érte, és sosem lesz még egy ilyen barátom. Elrontottam és a vétkem miatt öngyilkos is lennék.

23 évem alatt ez volt a legszebb időszak az életemben, amit vele tölthettem. Nem egyoldalú volt, hiszen én voltam neki is a legjobb barátja, egy valóban jó emberke volt.

Bocsánatkérésemre annyit írt, bár 15x esszé formájában kifejtettem neki, hogy "nem érdekel, megcsináltad" a másik "megtörtént kész majd meglátjuk" és leírtam neki, hogy hiányzik erre annyit, hogy "nekem is hiányzik sok minden". Egyszerűen borzalmas, nem tudom elviselni, hogy lehettem ilyen aljas.