Miért csak rossz emberek érdeklődnek felőlem vagy barátkoznak velem?

Kedvenc paradoxonom, hogy 10-ből 9 ember azt mondja, hogy 10-ből 9 ember inkorrekt. :)

Ez úgy jön ide, hogy mindenkinek van defektje, de neten (pláne itt) valahogy mindenki olyan morális, őszinte, stb.. :D

Én lopok (cégektől), kisebbeket hazudok, stb., pont mint ti, csak én ledobtam a báránybőrt. :)

Ismerős dolgokat írsz kérdező. Van pár tippem. Szóval ahogy az 1-es is írja, ha te túl nyitott és korrekt vagy, arra nagyon sokan rárepülnek. Gyengeségnek fogják venni és megpróbálnak lehúzni, vagy visszaélni vele más módon. Ezeknél még gázosabb embereket is bevonzhat, szóval oda kell figyelni, és jobban meghúzni a határaidat.

A másik tippem pedig az, hogy szerintem neked is magasak az elvárásaid az emberek felé, mert magadból indulsz ki, ahogy sokszor pl én is. Hogy alapból nem hazudunk ok nélkül, nem verünk át másokat ha nem muszáj, meg hogy aki velünk jó, azzal mi is jó módon viselkedünk. Sajnos manapság ez már nem elvárható, nagyon egy rohadt társadalom lett a magyar, főleg a jelenkorban. Szóval ez illúzió, érdemes elengedni minél előbb, mert így folyton csak csalódni fogsz. És magadnak ártasz vele.

Aztán van a harmadik lehetőség, ami szintén nagyon ismerős. Hogy valamiért a negatívra vag ráfixálódva, és azt látod meg jobban. Tehát pl az adott embernek köszönhetően ér téged a 10ből 9 pozitív inger, de ezeket nem annyira veszed figyelembe, csak elfogadod mint alapvető dolgot. Aztán a 10. inger meg negatív tőle, és akkor ez alapján ítéled meg őt teljesen. Ebben amúgy én magam is hibás vagyok sokszor, és ez az egyik oka amiért baromi negatív és rossz színben látom néha az embereket. Főleg ha még hajlamos is mellé mélyre ásni az ember, esetleg kíváncsi, és időről időre belesni a felszín mögé, hogy mi zajlik a háta mögött. Szóval ez néha valóban nagyon kiábrándító tud lenni.

Az a baj, hogy a legtöbben (tisztelet a kivételnek) teljesen rátelepszenek, kiszipolyozzák az átlagnál akárcsak egy kicsivel is kedvesebb, segítőkészebb embereket, aztán őket meg nehéz is kitenni utána az életünkből. Valahogy meg is érzik, hogy ki az, aki ebben partner hosszabb távon is akár.

Az is lehet a háttérben, amit előttem is írtak, és ami -sajnos- rám is igaz. Nagyon hamar megláthatod, szinte keresés nélkül, a másikban a negatív tulajdonságokat, majd annyira azt helyezheted fókuszba, hogy a többit szinte észre sem veszed. Nem bántásként mondom, mert sajnos erre én is hajlamos vagyok.

Vagy, ami még szóba jöhet, és amire még gimis koromban voltam hajlamos; megismersz egy új embert, eleinte minden klappol, talán van egy kisebb rózsaszín köd is (akkor is, ha nem szerelmi kapcsolat), az újdonság ereje, és nem látod a negatív dolgaikat. Hanem csak lassan, vagy már csak akkor, amikor késő már.