Miért nem tudom Őt elfelejteni?

20 éves vagyok, szeptemberben egyetem miatt felkerültem Budapestre. Ezelőtt Szombathelyen éltem, ahol nagyon rossz gyerekkorom volt, emiatt nem igen tartom a családdal a kapcsolatot, így kollégista vagyok.

Októberben megismertem egy egy évvel fiatalabb srácot az interneten, aki szintén Budapesti. Rólam sajnos tudni kell azt, hogy az a típus vagyok, aki csak egy pici szeretetet kap valakitől, azért él-hal. Nagyon kötődő típus vagyok, ami nem jó, de nem mutatom ki természetesen.

Lényeg, hogy az első találkozunk csúcsszuper volt. Együtt nevettünk, iszonyatosan boldogok voltunk, önmagunk voltunk. Ezután rengeteg ugyanilyen jó találkozás volt, és elmondtam neki az egész életem, ő is az enyém, és segitetünk egymásnak, hiszen mindketten mentálisan nem voltunk teljesek. Volt egy kisebb vitánk, ami abból állt, hogy volt egy találkozó, amire nem jött el, én vártam rá. Ekkor sajnos, mivel nem beszélte le, összevesztünk, pontosabban ő megsértődött, aztán 2-3 napig nem beszéltünk. Azután kibékültünk, és ismét jól elvoltunk egészen december 15.-ig, míg nem volt az, hogy megtudta az egyik rossz tulajdonságomat aztán ezt kifogásolta, ekkor én sertodtem meg, erről nem tehettem. Azután 1 napig ment ilyen nem is vita, hanem picsogás, és azóta nem válaszol. Semmit. Le se tilt. Semmit se ír. Rosszul esik nagyon, abban fényében, hogy én nem csak lelkileg támogattam.. Megígért nekem sok mindent, mondta, hogy elmegyünk ide-oda még, rengeteg közös élményt ígért nekem, beadta hogy legjobb barát, és így lett vége. Hiába kértem tőle bocsánatot akkor, amikor ő bántott meg, elfogadta de láttam az írásán hogy ez nagyon egyoldalú. Vettem neki ezt-azt, olyan személyesen tárgyakat adtam oda neki, amik fontosak nekem, és ez a vége. Nem kötelező nyilván barátkozni, és igazából ez a kérdés nem is erre irányul. Nagyon magányos és szeretethiányos vagyok, és már bánom, hogy megismertem őt, egy hónapja az egész és fejtegetem miért történt mind ez, hiányzik, hiányzik az egész lénye, és betegesen csak rágondolok. Utoljára január 1-én írtam neki, én nem fogom zaklatni. Van egy netes haverom, ő azt mondja, hogy mivel 19 évesen 11. Osztályos, érzelmileg visszamaradott, és elkezdte egyéb módokon szidni, hiszen ez a barát interneten egy meme sajnos, sokan bántják, így ne foglalkozzak vele, de én elfogadtam ígyis úgyis. Én igaz barátja voltam az tudom, és nyilván én is hibáztam, de megint én voltam az aki el lett dobva.

Ez a barát is full magányos elvileg, csak én voltam neki igazából meg a rokonai, lehet helyettem talált új havert... Nem tudom nem érdekel ez a része, egy valami érdekel, hogy szenvedek emiatt, mivel tudnám őt felejteni? Csomó kedvenc számomról ő jut eszembe, mert amikor hallgattam őket pont vele beszéltem...