Szerintetek jól teszem vagy sem? Én vagyok hülye hogy nem tudok már szóba állni vele? Szörnyen érzem magam, de nem tudok mit tenni ha az ösztöneim nem hagyják hogy megszólaljak.

8 hónapja kavartam egy pasival aki nálam idősebb, neki felesége van.

Nem feküdtünk le csak csók és tapi volt.

Mondjuk mindig ő tapizott csak le engem (fenék, mell) én soha nem csináltam mást azon kívül, hogy vissza csókoltam meg a mellkasára tettem a kezem és megöleltem.

8 hónap után egyik napról a másikra közölte velem a pofámba vágta, hogy amióta velem kavar azóta fenntartásai vannak a baráti kapcsolatunkkal és ő minden este nem alszik, lelkiismeret furdalása van szorít a mellkasa és a gyomra fáj, mert a felesége mellett ezt teszi és ennek most vége.

Egyik napról a másikra értitek…

Hétfőn még lefogdos lesmárol kedden meg ez vár.

8 hónapig minden alkalommal hagytam magam, mert én nagyon szerettem őt viszont beértem most ennyivel, mert tudtam, hogy több nem lehet közöttünk, de ez is nagyon jól esett nekem.

Viszont azt kérte tőlem, hogy maradjunk beszélő viszonyba és tudjunk ugyanúgy a mindennapjainkról beszélni amikor összefutunk (egy helyen dolgozunk).

Én is szerettem volna a sima baráti viszonyt megtartani, úgy hogy nincs több érzelem hiszen szeretnék vele jóban maradni, de amikor meglátom elkap az ideg és csak bámulom nem tudok megszólalni sem ha kérdez valamit csak “igen, persze, de”.

És nem tudom ezt eltitkolni előtte mert magától jön a düh bennem, hogy nem tudok megszólalni sem már.

Nekem ez nagyon fáj, hogy ilyen hirtelen tette ezt velem.

Ma reggel erre azt mondta nem tudunk barátok lenni, mert minden alapja a kommunikáció és én nem is beszélek már.

Olyan vagyok mint egy szerencsétlen csomag.