Érdemes ilyen esetben fenntartani a barátságot?

Nem vagyok fiatal (40N), annyira nincs szükségem barátokra. Nehéz munkám van, hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozom. Mivel egész nap embereknek segítek, munka után nem nagyon van igényem emberekkel találkozni, plusz család mellett ritkán van energiám találkozni, eljárni a barátaimmal. Viszont van egy barátnőm aki nagyon fontos nekem. Régen utaztunk együtt külföldre, együtt edzetünk, eljártunk moziba stb. A barátságunk segített, hogy sikerült a hétköznapi stresszt legyőzni. Most viszont a barátnőm nagyon elfoglalt, a szülei betegek, munka után megy a szüleihez, aztán haza a családhoz. Hétvégén pedig próbálja utolérni magát (takarítás, főzés stb.). Gyakran ír, de látom, hogy csak kedvességből. Megértem, próbálom nem zavarni. Segítséget nem fogad el. Látszik, hogy még mindig fontos vagyok neki, de egyszerűen most egy perc szabad ideje sincs. Most is beszélt róla, hogy jó lenne elmenni Bécsbe hétvégére. Kétlem, hogy sikerülne ebben a helyzetben. Néha megkérdezi mikor megyek edzeni, de soha nincs ideje jönni. Hiányzik az együtt töltött idő, szerintem neki is, de nekem sem könnyű, amikor mindig mindent lemond. Tudom, hogy önző vagyok, de nagyon nehéz nekem is. Megértem, hogy nincs ideje, de nekem nagyon hiányzik az együtt töltött idő és ez a talán találkozunk talán nem, egyáltalán nem könnyű. Szerintem mind a ketten jobban járnánk ha nem erőltetnénk a dolgot.