Akinek nincsenek barátai,miért nincsenek?

Nálam leginkább azért mert kevés olyan ember van akit nem unok meg hamar.

Elkezdek valakivel beszélni, legyen bármilyen jó fej, vagy érdekes téma, nagyon hamar megunom.

Szerencsére azokkal nem így van, aki iránt érzek valamit, tehát szeretem őt. De azért párkapcsolatban is igénylem a szabadságot, egyedüllétet elég erősen.

Személyiség probléma vagy szimplán olyan személyiséggel rendelkezik, hogy nem igényli.

A kettő közül valamelyik, meg nehéz fenntartani és azt az erőfeszítést idővel inkább a párkapcsolatba fekteti az ember.

A felületesebb kapcsolatokat fenn lehet úgy is, ha csak néha fut össze az ember az illetővel, akár munkahelyen stb.

De egy igazi barátság ennél többről szól, hatalmas áldozatokkal jár.

Akkor szakad ezeknek vége, ha valamelyik fél már nagyon halogatja a dolgot, nem keresi a másikat stb.

Nekem rendre így mentek tönkre, hogy már engem nem keresett, lemondta a találkozót, nem rendezett újat stb.

Aztán ha ez nagyon sokszor megtörténik az emberben valami összetörik és nehezen engedi közel magához az embereket, akkor végkép nem lesz barátság.

Gimi közepéig nem voltam valami nyitott, szóval eleve kevés barátom volt, és akik voltak, őket mind suli miatt ismertem meg. Aztán gimi végére változni kezdtem (pl. határozottabb lettem, nőtt picit az önbizalmam) és volt, aki ezt nem nézte jó szemmel, volt, aki még inkább bezárkózott, és ott már túl nagy lett köztünk a különbség. Mindenki más pedig vagy a ghosting-ot alkalmazta rám/felém, vagy pedig az elsők közt voltam, akiket elfelejtett, amikor komolyra fordultak a dolgok a pasijával.

Az utóbbi "kategóriába" tartozók amúgy, nálam legalábbis, mindig azt csinálták, hogy az utolsó x programot az utolsó (utáni) pillanatban mondták le. A leggázabb az volt, amikor csak annyit kaptam üzenetben, hogy "mégsem jó, majd máskor", vagy épp, mikor egy másik csajra vártam majdnem 1 órát, aztán kiderült, hogy teljesen elfeledkezett rólam, és a találkáról :( és ő sem kért elnézést.

Azóta pedig hiába ismertem meg egy rakat embert gyakorlaton, egyetemen, programokon, valahogy, amint kilépünk onnan, arról, a minket fizikálisan összekötő helyről, mintha idegenek lennénk. Azóta nem sikerült barátokat szereznem, netes írogatáshoz pedig már kedvem, energiám sincsen.

En is azt hittem rengeteg baratom van,de nincsen.Lehet valamilyen szinten az en szemelyisegemmel van,mondjuk sokkal zarkozottabb is vagyok.

Ha en nem keresek valakit,akkor engem sem nagyon,eleg ritka.Nagyon fajt es faj is ezt latni,hogy pl barataim ,akik kulfoldon vagy mas varosban elnek nem igenylik,hogy amikor hazajonnek bar egy fel orara talalkozzunk,igy en sem eroltettem ezt soha.

A legjobb baratnommel hetente 2x-3x talalkoztunk,mara ha evente ketto van.A masik legjobb baratnomnek hitt ember nem is szervez kozos programokat csak massal,igy en sem eroltettem.

Ahogy nem eroltettem beszelgeteseket,talalkozasokat igy lekoptak ,mostmar inkabb ismeroseim vannak,illetve a testverem,akivel szerencsere eltudok meg menni egy-egy helyre.