Akinek nincsenek barátai,miért nincsenek?

Egyoldalú kapcsolatok, akkor írnak/keresnek, ha kell valami, csak én érdeklődtem hogylétük felől, találkozókat én kezdeményeztem.

Ha nem kerestem őket, végérvényesen eltűntek az életemből, illetve csak akkor kerültek elő ismételten, ha "gyorsan kellett valami".

4. vagyok.

Történt még olyan, hogy nagyon sokéves barátság végén a "barátom" egy közösségromboló pletykagéppel közölte: nem szeretné velem tovább tartani a kapcsolatot, persze sok bizalmas információ kíséretében tette ezt, valamint azon szörnyülködött, "miért nem veszem már észre hogy nem kíváncsi rám".

A barátság sok önzetlenség felvállalásával jár, minden téren.

Meghallgatod, megbízható Vagy a barátod irányában, időt szánsz rá, segítesz, mindezt akkor is ha épp nincs kedved hozzá. Személyiséged motiválja, pozitív érzésekkel tölti fel.

Valami hasonló módon alakul ki a barátság, ha mindez megvan.

Ha önző vagy, hiányoznak belőled fentiek szerinti alapok, azt hiszem nem lesz barátod

Nekem azért nincsenek, mert iszonyatosan sok munka volt fenntartani ezeket a kapcsolatokat. Érdeklődni, találkozni, segíteni, ha baj van, csak szimplán telefonon csevegni, egyebek. Hiába éreztem adott esetben jól velük magam, mégsem voltak számomra szellemi partnerek, továbbá érzelmi támogatást sem tudtak nyújtani. Egyoldalú volt a kapcsolat. Az érdekesség, hogy ők ezt nem így élték meg, nem értették, hogy miért koptatom le őket, miért nem válaszolok stb. Fel sem mérték, hogy én vajon hogyan érzem magam a barátságban, mik az igényeim stb.

Szóval idővel mindenkit leépítettem és őszintén szólva egyik sem hiányzik.