Ez mégis milyen deformált barátság így?

Van egy csaj, akivel "nem barátok" az egyik barátnőmmel, miközben velem már alig csinál programot miatta. Bármikor, ha kérdezik a bigét, azt válaszolja, hogy neki nincsenek barátai, nem kellenek. A csaj egyik régebbi ismerősétől tudom, hogy azért van így, mert az anyja gyerekként többször jött vissza és el az életéből, mindig elhagyta, a barátnői közül pedig egy csúnyán elhagyta, aztán az is visszakönyörögte magát többször, és annyiszor megint ott hagyta, a többiek pedig lecserélték, volt-nincs. Aztán ki tudja, ő ennyit tudott. Azt mondta, évről évre furább lett, depressziós is volt, aztán látszólag normális lett, de a baráti közeledéstől és a barátság kimondásától égnek áll a haja, burokba bújik és köszöni, jó ott neki. Nagyon illedelmes meg kedves csaj, de baromi fura. Aztán jött fél éve a barátnőm. Jól elbeszélgettek, de egyébként azzal a lánnyal könnyű beszélgetni, sokan találják meg kiönteni nekik a lelküket. Megvan a kisugárzása, az igaz, ő pedig ahogy tudja, mindig meghallgat mindenkit. Kicsit jótündér feelingje van, mert amikor reggel egy időben ugrottunk be a munkahely közeli sparba, felfelé egy néninek segített levinni a banyatankot, fent egy anyukának lépett vissza tartani az ajtót a fodrászatból, a sparban pedig vásárlás előtt esett le valakitől egy kendő, a nő után sietett visszaadni. És ez egy út volt. Na de, a lényeg, hogy a barátnőmmel szinte lelki társi, testvéri, barátságon túli barátságban vannak úgy, hogy még a barátnőm is azt mondja, hogy ők ketten nem barátok. Aha, de azért nem engem, hanem őt hívta éjjel, amikor gyorsan segítség kellett, nekem nappal újságolta el, hogy sz@rban volt. Vele ment el cipőt venni és vásárolni, egymáshoz mennek főzni és iszogatás közben beszélgetnek, de volt, hogy édesség próbálgatást tartottak (négy kindertejszeletből egy szendvics, öt doboz pálcikás fagyit megettek popcornnal, pudinggal, stb, stb). Amikor mi beszélgetünk, és hogy ő mit csinált, mindig jön ennek a nőnek a neve, velem bezzeg nagyritkán jut el valahova. És én nem értem, ez a tündérkeresztanya miért olyan jó neki, miért vele akar lenni helyettem, ha még azt sem hajlandó mondani, hogy barátságban áll vele! Minek viselkedik vele barátként, ha baráti köteléket nem akar hivatalossá tenni? Ennek így mi értelme? A barátnőmnek ez miért jó? Ez egyenlő azzal, hogy a lány bármikor kihátrál belőle, amíg érdekesnek találja, addig jóvan, aztán vége, nem voltak ők barátok, ugye.