Miért hiszik azt az emberek, hogy aki nem jár bulizni és inni, annak nincsenek barátai?

Mert a bulizósok csak ezt bírják elképzelni. Életemben két buliban ha voltam, a zene mondjuk tetszett, de utáltam, hogy utána mindenemet ki kell mosni a cigifüst miatt, meg aztán egyre több lett a részeg, úgyhogy leléptünk a barátaimmal.

A barátaim nagy része vagy a suliból van, vagy tanfolyamokról, vagy netes barátságnak indult (különféle fórumokon), szabadidős tevékenységeink: kávé/teaházban beszélgetés, séta a városban, túrázás, kerti bográcsozás, biciklizés, nyáron néha strand, közös utazás. Ezek nagy részéhez nem kell Pesten lakni (bár ott is voltunk már kirándulni), és sok pénz se kell.

nekem nincsenek barátaim, de soha sem unatkozom. nekem így tökéletes ez az állapot. Barátnőm van, ő a barátom, a zerelmem, a mentorom és támaszom. Nincs szükségem álbarátokra (mennyi ilyen volt...) se jellem és erköclsrontó bulikra stb. Soha nem unatkozok és most vagyok a legboldogabb eddigi életemben, pedig nehéz az életem. ( munka mellett tanulás, nem a legjobb munka..)

21 évesen a várakat látogatom, fényképezgetek, könyveket gyűjtök és olvasok, nyelveket, imádom a történelmet ( ilyen szakra készülök) biciklizek, és még többet kirándulok. Valahogy nem hiányoznak a képmutató, cinikus sokszor álomvilágban élő "barátok". Lehet antiszoc lettem, így alakította az élet, de nem érzem magam annak. Ezt abból feltételezem, h egyetemre alig várom h menjek és "barátkozzak" hasonszőrű törisekkel!