Valaki segítene nekem?

azt ami jó neked :) amúgy szerintem senki nem megy fel valakihez csak, mert esik, hogyha nem kedveli.

egyébként meg ne félj attól, hogy kihasználnak e. az emberi kapcsolatok nem olyanok, mint a kereskedelem. ha kedveled akkor keresd és örülj ha látod. legyél aktív. és fogadd el, hogy a barátságok hullámzóak.

szerintem ez jóval dinamikusabb, változóbb dolog, mint, hogy ő tudná, hogy mit akar. látod te sem tudod biztosan, hogy te mit. és ma nem azt, amit egy hete. ez egy olyan dolog, mint egy valós időben történő rögtönzés. ha jól sikerülnek ezek a közös interakciók, közös mozdulatok, akkor épül, kibomlik ez a dolog, ha nem akkor alábbhagy kicsit a kedv. és folyamatosan ide oda hullámzik a dolog a két irányba. ezért fontos, hogy valamennyire gondozza az ember a kapcsolatot. tartsa fönn, tartsa életben a szálat. legyen egy folyamatos ritmus. én pl sokáig ezt nem csináltam, nem nagyon kezdeményeztem. nem találtam ki programokat, nem nagyon kerestem embereket és nem azért mert nem kedveltem őket, csak nem jutott eszembe, hogy kéne. annyi nekem elég volt, amit mások kezdeményeztek bele. nekem így is minden rendben volt. mondjuk e miatt aztán le is épült néhány kapcsolatom.

szerintem a kihasználás dolgot talán úgy tudod kezelni, ha annyit adsz, amit neked jó adni, viszont ezért nem vársz nagyon hálát. szóval nem úgy gondolkozol, hogy mit kéne visszakapnod, hogy vajon megtörtént-e az ellen szolgáltatás. ekkor nem csalódhatsz. mert tök egyoldalúak az adásaid. nem olyan, hogy keletkezik ott egy kiegyenlítetlen számla. ha ezt jól csinálod ez nem is egy rossz szerep. persze meg kell találni a megfelelő arányokat, de az biztos, hogy elrontod az egészet a magad számára és talán a másik számára is, ha nagyon gyötrődsz ezen. én pl olyantól nem szeretek elfogadni segítséget, akiről tudom, hogy utána görcsöl rajta és felébred benne a gyanú, hogy vajon szabad volt e ezt adnia. pedig közben lehet szívesen adja, csak befészkelt valahogy a fejébe ez az egész, és emiatt aztán mégsem olyan örömmel adja. de ezzel az egésznek az lesz a vége, hogy én sem tudom a dolgot olyan felhőtlenül kapni, mert már közben én is görcsölök rajta. de persze fura dolog ez, nem hiszem, hogy szét lehet szálazni az egészet. ez ilyen azt gondolom, hogy azt gondolja, hogy azt gondolom, hogy azt gondolja izé :D fontos a magabiztosság, meg a bizalom az biztos. meg szerintem nem nagyon lehet teljes egyensúly sem. van aki egyszerűen többet tud adni megerőltetés nélkül, mint más. pl aki ért valami hasznoshoz, azt jobban lehet használni, mint aki nem. de ha ezt jól csinálják, akkor talán e jó is lehet neki. csak nehéz dolog ez tényleg, hogyan adjunk megfelelően és hogyan fogadjunk el megfelelően. nem tudom.