Mi a véleményetek, tanácsotok?

volt egy srác.. véletlenül ismerkedtünk meg és nagyon jóba lettünk (barát!) bátyámnak tekintettem, segítettünk mindenben egymásnak.. konfliktus kezelés, családi vészhelyzet, baráti csalódás, exek ilyenek.. mindketten ugyanabba az egyesületbe fociztunk elmentünk egymás meccseire.. állandóan ugrattuk .. aztán elmentünk bulizni és egész este olyan érzésem volt, hogy valami már más.. hallgattunk egy előadást egy részeg férfitől, hogy fiú-lány barátság nincs, csak az egyikük jól titkolja hogy szerelmes a másikba.. én persze kinevettem, ő elgondolkozott rajta..kezdtem látni, érezni , hogy nem olyan velem mint régen..hogy talán több vagyok neki mint "hugica" , ezért próbáltam távolságot tartani, nem írtam neki, nem vettem fel ha hívott, nem mentem meccsre (lehet hogy bunkónak látszok,de azt éreztem ezt kell tennem).. de aztán egy reggel csenget valaki, kinézek és ő volt az.. kimentem pizsamában és kócos fejjel leültünk a házunk előtti padra és elkezdte mondani hogy miért nem kerestem meg ilyenek.. nagyon zavarban voltam olyan "úristen mit mondjak neki hogy ne bukjak le fejjel" nem értem rá..nem mindegy? - aláírom béna volt, de jobb nem jutott eszembe.. erre meg letámadott hogy rohadtul nem mindegy, mert, hogy én több vagyok neki mint barát.. tudjátok eleinte tetszett meg volt amikor én akartam többet, de akkorákat rúgott belém amit barátként elnézünk, de párunknak nem.. na és utána abba az iskolába mentem (nem miatta mentem oda!)(Én 16 Ő 19 éves) és minden reggel látom és szinte bujkálok előle - tudom ez nem normális.. és rohadtul hiányzik, de úgy mint a legjobb barátom mint a "bátyuskám".. nem akartam megbántani azzal, hogy nem szeretem de így jobb nem? - tudom nekem kéne tudni.. de talán más jobban megtudja megítélni kívülről..