Miért nincs egy szál barátom se? Mit ronthattam el?

Elég zárkózott típus vagyok,de mondhatnám inkább azt ,hogy azzá váltam.Most kezdtem a 9.osztályt ,illetve végeztem,barátok nélkül.Az osztályunkba 24 lány és 4 fiú van ,ebből már a klikkesedésekre lehet következtetni,ebből 2 lány előzőleg osztályrársam volt,de ma már levgőnek néznek és csak akkor szólnak hozzám,ha valami hasznuk származik belőle.Az egész még a nyár végén kezdődött, az osztályunk létrehozott egy facebook csoportot,egy lány írt,hogy szimpatikus vagyok neki és ismerkedjünk még az évnyitó előtt és legyünk padtársak, beleegyeztem.Ismerkedtünk,találtunk közös témákat,tehát egy jó barátságnak ígérkezett.Nemsokkal az évkezdés után volt a szülinapom,elhívtam őt, a 2 volt osztálytársamat és még egy lányt ,akit felkészítőkről ismertem korábbról egy cukrászdába sütizni,jól szórakoztunk ,boldog voltam.Aztán teltek-múltak a hetek és azt vettem észre ,hogy ők 4-en nagyon jó barátnők lettek ,engem kizártak ,határvonalat húztak elém.Ez főleg akkor derült ki,amikor az első osztálykirándulásra mentünk,nem akartak egy szobába lenni velem,tehát egyedül maradtam és azokkal kerültem össze,akik szintén nem voltak túl népszrűek,ez nagyon rosszul esett.Ettől kezdve nagyon magányos voltam,sokat sírtam...A padtársamon látszott ,hogy utál, mindig elvárta,hogy súgjak neki felmérőnél,segítsek a háziába,de ő ezt nem viszonozta,sőt amikor én szorultam segítségre szándékosan eltakarta a lapját vagy úgy tett,mintha nem is hallaná.Amikor csoportmunka volt én maradtam a helyemen,meg is kérdeztem tőle,hogy maradhatok-e,ő azt mondta,hogy igen ,de közbe célozgatott arra,hogy elmehetnék,bűntudatom volt és fölösleges embernek éreztem magam,szorongtam magamban,mivel mások sem fogadtak volna jószívvel.A feladatunk az volt,hogy a "A legyek ura"c.-ű regény főszereplőit jellemezzük, addig rendezkedett,hogy én azt a szereplőt kapjam ,akiről a könyvben a legkevesebb információ van,én behúzott nyakkal ,egy szó nélkül elfogadtam.Na de a drágalátos padtársamnak jutott a főszereplő,akiről sokat kellett írni,ez nem tetszett neki,hangoztatta is ,hogy elcserélné az egyik volt osztálytársaméval,aki nem ment ebbe bele, én többször is felajánlottam neki a cserét,de nem kellett neki és megvetően nézett rám,de közbe még kérlete a másik osztálytársamat,ez is rosszul esett.Eljött a 2.félév ,de ezt megelőzte egy osztálykirándulás ,ahol szintén kirekesztve és magányosan éreztem magam.Közbe prőbáltam másokkal is barátkozni,kedveskedtem nekik,mosolyogtam ,de nem kellettem nekik,éreztem a megvetésüket.A második félévbe bele kellett egyezzek egy padtárscserébe,én is úgy gondoltam talán így lesz a legjobb,de a másik fél,akinek most a padtársa vagyok nem nagyon akart beleegyezni,nem tudom miért. Én kedves voltam vele is ,elbeszélgettünk semmiségekről,de őt sem érintettem meg.Most ott tartok,hogy tornaórán senki nem akar a párom lenni,tehát én vagyok a fekete bárány.Még volt egy csoportfoglalkozásos eset,ami miatt sokat sírtam,tehát csoportokba kellett rendeződni engem senki nem akart befogadni,mindenki csak kifogásokkal jött (pl:"Túl sokan vagyunk már"),de ezalatt azorrom előtt kérleték az egyik osztálytársamat,hogy csatlakozzon,ahhoz a csoporthoz ,ezt két helyen is tapasztaltam.Végül addig harcoltam ,sírtam ,hogy befogadtak ,de azelőtt a fiuk csoportjába akartak küldeni,hogy talán ők majd befogadnak.A csoportfoglalkozás lezajlott,de közben megvető szempárokkal,rosszindulatú célzásokkal kellett szembesüljek.Azóta rettegek,gyomoridegem van a csoportfoglalkozások előtt.Tehát most itt vagyok barátok nélkül.Nem tudom mi lehet az oka ennek, divatosan öltözködök,ápolt vagyok,nem mondom ,hogy egy szépség vagyok,de nem vagyok csúnya,mindig kedves vagyok mindenkivel,nem vagyok rossztanuló, nem tudom,hogy mi lehet a baj.Gondoltam az öngyilkosságra is ,de azzal ártanék a szüleimnek,akiket nagyon szeretek,egyébként nekik nem beszéltem erről az egészről,úgy tudják vannak barátaim.Ennek az az oka,hogy szégyenlem előttük,nem akarom ilyenekkel terhelni őket.Most ismét nyomás alatt vagyok ,mert a vakációba lesz egy kirándulás, 1 hetes külföldi ,ebből 3 éjszakát buszba, 3-at pedig különféle szállodákba töltünk és le kell adni a buszos ülési sorrendet és nincs akivel legyek,nem tudom mit tegyek,tanácstalan vagyok és elveszett.Ez az év teljesen elbizonytalanÍtott ,már nem tudom ki vagyok valójában,már nem merek odamenni valakihez mosolyogva ,hogy ismrkedjünk,már nem merem kinyÍlvánÍtani a véleményemet,már semmilyen szakkörre ,vagy programra nincs hangulatom elmenni ,talán megszűntem létezni. Mindig szomorú vagyok ,már nem tudok örülni semminek,nincsenke céljaim,elveszett vagyok és nem találom a kiutat.Mindig kisebbségi érzésem van az osztálytársaimmal szemben,érzem a megvetésüket irántam ,nem tudom mit vétettem...Kérlek segítsetek,bocsánat,ha untattalak,a hosszúra nyújtott ,szánalmas történetemmel. Egy kétségbeesett 15 éves lány...