Mit csinálnátok ebben a helyzetben?

Van egy barátom, akit már ismerek 2 éve. Amikor először megismertük egymást a neten akkor még teljesen nyitott volt, meg kedves, meg minden nagyon jókat beszéltünk, nagyon hamar elkezdtem megbízni benne és több mindent osztottam meg vele mint bárki mással akit akár régebb óta ismertem, nagyon jó barátok lettünk. Aztán persze gyorsan találkoztunk is, tiszta olyan volt mintha valami idegen lenne, volt hogy mondtam neki valamit nagyban, erre meg elment vízért azt le se szarta mit mondok. Találkoztunk párszor utána de szinte nem is akart, ő fel se vetette a dolgot, én mondtam párszor, legtöbbször nem ért rá, de néha összefutottunk akkor ugyanilyen volt. Mindeközben pedig interneten órákat beszéltünk, ott állandóan rámírt, meg ahányszor szóltam neki feljött rögtön és jókat beszéltünk. És nem értem az egészet hogy élőben mért nem megy ez így. Rákérdeztem már párszor és azt mondta hogy semmi baja velem, meg ne legyek hülye. Erre mostanában már interneten is alig tudunk beszélni. Alig ír magától valamit, úgy kell kihúzni belőle a szavakat, tiszta közömbös, úgy beszélünk mintha idegenek lennénk ilyen semmilyen témákról akadozva. Mindeközben hajtogatja hogy semmi baja velem, sőt a barátjának tekint meg mit tudom én. Az a baj nincs közös ismerősünk de nem hiszem hogy minden emberrel ennyire közömbös módon viselkedne, mert mondja hogy ilyen olyan programokra megy xy-al. Engem még soha nem hívott sehova... Egyszer sem láttam egy vigyort az arcán, mintha valami hullával beszélnék olyan. De ha mindenkivel ilyen lenne akkor nem hiszem hogy ennyi embert ismerne.

Na ez kicsit hosszú lett, de muszáj volt. Igazából mást már rég elküldtem volna a francba ha így viselkedik, viszont bennem még az él hogy úgy tekintek rá mint a legjobb barátomra, és nem hagy nyugodni a dolog. Egyszerűen nem tudom mi ez, vagy mit csináljak ezzel a helyzettel? Valaki volt már hasonló szituációban?