Mégis milyen legyek az emberekkel?

Mint általában mindenben.. itt is meg kell találni a középutat.

Meg.. általában ( nem mindig, vannak kivételek) lejön egy emberről, hogy mennyire megbízható, már első látásra, vagy legalábbis sejthető... a beszédéből, testartásából, gesztusaiból... csak jó megfigyelőnek kell lenni.

Amúgy jól állsz hozzá a dolgokhoz.

Én alapjáraton zárkózott vagyok, és ezt a tulajdonságot tartom "hasznosnak", ha az ember egyben akar maradni. Sajnos ösztönszerűen gyanakvó és óvatos vagyok, ami sokszor megnehezíti az emberekkel való kapcsolatomat, viszont sokszor jó.

Én nem tanácsolhatok senkinek semmilyen életfelfogást és viselkedésformát, mivel mindenki olyan, amilyen.

Viszont annyit talán mondhatok, hogy zárkózottságom ellenére én imádok beszélgetni és beszélni, csak egész egyszerűen nem magamról. Te is csinálhatod ezt. Barátságosnak lenni nem azt jelenti, hogy egy percekkel ezelőtt megismert embernek elmondasz mindent magadról, minden titkot és rejtegetett dolgot. Az ember arról beszél, amiről akar, mindig módjában áll először gondolkodni, és csak utána cselekedni. Márpedig ez egy nagyon jó technika. Higgadtnak és józannak lenni, átgondolni, hogy kinek mit és hogyan mondasz. Ebből baj nem lehet. (:

És nem szabad elfelejteni, hogy vannak emberek, akik megérdemlik, hogy őszinték és nyíltak legyünk velük. De ők kevesen vannak. Épp ezért tényleg őszintének kell lenni velük.

Kedves kérdező,

Nem szeretném más szavakkal megismételni az előző hozzászólók véleményét, így csak annyit fűznék hozzá; maradj ilyen! Nézz csak körül, vagy akár itt a kérdések között. Egy csomó önbizalom hiányos, elmagányosodott ember van itt, akiknek problémát jelent a kommunikáció, és a fél életüket odaadnák azért, hogy legyen egy olyan kis ,,dumagép" az életükben mint te. Igazi koordinátor szerepet veszel fel, sokszor ösztönösen. Nem könnyű feladat. Úgy érzed, semmire sem haladtok, ha nem veszed a kezedbe az irányítást. Erre születni kell. Kész. És persze ezzel jön a felelősség. De hosszabb távon ez csak az előnyödre fog válni. Sokan szokták írni ezt a ,,bizalom megszavazása" dolgot. Mégis milyen bizalmat szavaztok meg egy ,,idegen" embernek? Megadod neki a PIN kódod? Nem egészen tudom megérteni. Sokszor látom, és inkább hozzá sem szólok, csak figyelem a véleményeket, de 90%-ban egy kérdésre nem választ adnak, hanem elmesélik (elpanaszolják) a saját életüket. És ugyanezt látom a hétköznapi beszélgetésekben. Végül elkezdenek bizalmaskodni... Sokkal hatékonyabb, ha narrációt váltassz. Még ha veled is történt x dolog, amiről a másik emberrel beszélgetsz, inkább úgy érdemes teríteni, hogy nem viszed bele magad. Elkerülöd azt a hibát, amitől félsz, hogy ,,cserfessé" válsz. Ettől még közvetlen maradhatsz. Érdeklődéssel nyitott leszel. Nem bizalmat szavazol, hanem LEHETŐSÉGET adsz a másiknak. Azt vagy él vele, vagy nem...

Megtehettem volna, hogy a kérdésedre úgy válaszolok, hogy elmondom velem ez hogy szokott történni. De kit érdekel? A kutya nem kérdezte. Ezzel elkerültem az azonnali bizalmaskodás kialakulásának lehetőségét, de úgy gondolom ennek ellenére elég közvetlen volt a stílusom.

Egy másik dolog, ami beválhat. Csaj vagy. A szemeddel kérdezz, ha teheted, ne a szavaiddal.