Más is volt ilyen szituban a legjobb barátnőjével? (többi lent)

Sokáig se nekem,se barátnőmnek nem volt munkája(nekem 3 hónapja,neki 5 hónapja)Sokat voltunk együtt ezáltal.Viszont közbe jöttek dolgok(az elmúlt 2 hónapban) ami miatt keveset beszéltünk,taliztunk.Aztán újra rendeződni látszódott minden.Viszont lett munkám és neki is(aminek nagyon,de nagyon örülök!! mielőtt félre értenétek) csak hát 10-12 órákat kell lenyomnia egy nap :/ hétvégén is.

Kora reggel elmegy és késő délután ér haza.Viszont én meg délutántól estig dolgozok(igaz én csak 4 órát dolgozok,de hónapok óta semmi munka után ezt a 4 órás állást is megbecsülöm)

A lényeg pont nem tudunk találkozni.Munka után mindig felugrottam hozzájuk 20-30 percre,hogy beszéljünk kicsit,csak sajnos nem volt elég semmire,csak hogy lássuk egymást és kb annyi.

Én értem,hogy muszáj dolgoznia,meg persze nekem is.

Csak annyira hiányzik a társasága, a hülyéskedések, az esti sétákon olyan jókat beszélgettünk.

Elvileg megfog változni a munkabeosztása reggel 10 től éjfélig fog dolgozni :(

Valaki volt hasonló cipőben,hogy a barátnője sokat dolgozott és alig találkoztatok?Hogy bírtátok ki?

Valószínű most ez nálunk is így lesz,ez a hét még "könnyebb" volt neki,mert próba hetet kapott,de jövőhéttől már nem.

Furán hangozhat,hogy ezeket írom.

De rajta kívül tényleg nincs senkim.

Persze a családom,de az más.