Írígylem a pajzsmirigy túlműködéses barátnőmet. Mit tegyek?

Nem azzal van a bajom hogy én csúnya lennék. Az arcomat és a hajamat sem érem annak. Az zavar,hogy eszi mellettem a finomabbnál finomabb édességeket ,csokikat , péksütiket, minyonokat. Az zavar hogy én vár nem ehetek ilyet,és nem is eszek,nem vagyok olyan vékony.Tudom hogy én is lefogyhatnék, de zavar , hogy fel sem fogja ez nekem mennyire fáj. Azt mondja bűnözhetek,és megkínál abból amit ő eszik.Pedig tudja hogy nem ehetem. Zavar,hogy megígéri elmegy velem futni,zumbázni,jógázni,önvédelmi órákra,de mindig visszalép. Talál egy okot,mert messze van,nincs idő,zavar hogy az üvegfalon átlátnak. Pedig neki igazán nincs mit szégyellnie .Nem csak az alakja jó. A szeme gyönyörű kékeszöld, világosbarna haja egy életteli szőkére hajaz. Melle háromszor akkora mint nekem. Ez nem túlzás. Az öltözőben tesi óra előtt sokan megjegyzik neki,mások is féltékenyek. Ki a mellére,ki a seggére.De úgy látszik neki nem olyan fontos részt venni rajta. Én nekem viszont mindig el kell kísérnem. Aztán meg kibújik a felelősség alól. Együtt imádjuk az előadókat,de aztán ha Budapestre jönnek turnézni,nem jön. Kibújik és ráfogja a családjára,Hogy nincs pénz,mert a bátyjára költik,és amúgy sem engednék el. Nincs pénz a drága édességek,és legújabb ruhák után.Amit az anyja csomagol ennivalót azt kidobja,hogy aztán a büfében vehessen magának ételt.Megveszi a sokat mutató ruhákat, hogy aztán egyszer felvegye és takargassa magát,hogy mi ne nézzük,majd elvárja,hogy alakját dícsérve bíztassuk arra ,vegye fel a ruhát.

Pedig ő a legjobb barátnőm.

És én szeretem.