Miért hagynak cserben az olyan emberek akikre barátként számítok?

Nekem meg nincs pénzem bulira meg kocsmára, egy jó darabig nem is lesz, semmi jövőm, semmi ötletem, mégis teljesen megvagyok az életemmel, úgy gondolom, nem lesz ez mindig így... A te remegésed talán inkább az alkohol-megvonás miatt lehet.

Komolyan elvárnád, hogy mások is unatkozzanak, szarul érezzék magadat, csak azért, mert te nem akarsz menni?! Te nem vagy normális basszus. Igen, csináltak már velem ilyet, és én is csináltam. Soha nem akadt fenn rajta senki, mivel ez így normális. Ha nekem punnyadni van kedvem, akkor nem várom el senkitől, hogy ők is alvással meg gépezéssel töltsék el az egész estét, ha igazából bulizni akarnak. És ez fordítva is így van.

Arra kéne gondolnod, hogy ha te nem mehetsz, akkor legalább ők érezzék jól magukat. Tényleg valami bajod lehet, de ezt te nyilván tagadod. Bennem sohasem fordult meg, hogyha valaki nem ér rá, akkor én se menjek el sehova, mert ő attól jobban fogja magát érezni, hogyha én is csak otthon tespedek egyedül. Ezt sem gondolhatod komolyan. Bármennyi fáj, nem táncol mindig mindenki úgy, ahogy te fütyülsz. Néha ez bizony rosszul eshet, mindenkivel előfordult már ilyen, de hamar, percek alatt elszállt ez az érzés, és nem jutott el addig a stádiumig, hogy ki kelljen ide írni. Nyilván, ha nem tudsz valakivel találkozni, akivel akarsz, az rossz érzés és fáj, de valószínűleg egy másik alkalommal már sikerülni fog. Ha mondjuk az általad leírt eset mondjuk már ötödjére fordulna elő, akkor érthető, de dührohamot azért így se kéne kapni. Én ilyenkor inkább csalódottságot éreznék, mintsem düht. Amúgy szerintem az, hogy valakikkel kocsmába meg buliban jársz, az nem barátság, de talán még csak haverság sem. Inkább olyan ismerős, ivócimboraszerűség. Nem tudom tisztában vagy-e a három fogalom közötti különbséggel. De most látom, hogy kérdeztél ilyet, hogy ők barátok-e. Ha csak ennyit írsz ki, hogy "Barátok vagy haverok azok, akikkel inni járok?" akkor is egyértelmű a válasz. Szerintem kevés embernek adódik meg az igazi barátság. Rendezett gyerekkor nélkül eleve esélytelen, mert szükség van egy kifejlett érzelmi intelligenciára. Tudni kell különbséget tenni haver és barát közt, még ha néha nagyon nehéz is. Érezni kell, hogy ki hogy viszonyul hozzád. Nem tragédia, ha sok emberrel csak haverságot, vagy csak ismerősi kapcsolatot tudsz kialakítani. Vagy ha úgy érzed, hogy megszerezted azt az 1-2-3 igaz jóbarátot, akkor nem is muszáj már nyitni ilyen mély kapcsolatok felé.