Mit tegyek, hogy az osztálytársaim és a közeli ismerőseim végre leszálljanak rólam?

Lassan egy éve küzdök (mióta gimnáziumba járok) a problémával, hogy az osztálytársaim a testvéremmel piszkálnak. Hülye kérdéseket tesznek fel és olyan szavakkal illetik, amiktől kinyílik a bicska zsebemben.

Mindezt azért, mert a bátyám tetraplég (négy végtag bénult) és én is nagy szerepet játszok az ápolásában. Anyum ápolónő és az évek alatt nagyon sok mindent megtanultam tőlem, hogy mit, hogyan kell. Ez eddig nem nagy dolog, általánosban az osztálytársaim tudták, hogy mi van a testvéremmel, hogy én is segítek neki és nem igen érdekelte őket. Nem szekáltak miatta.

De amióta gimibe járok, szinte az első naptól kezdve megkapom, hogy milyen szerencsétlen vagyok, mert egy nyomorékkal kell egy fedél alatt élnem, meg milyen anyám van, hogy elvárja tőlem (pedig nem, önszántamból csinálom), hogy ápoljak valakit. Lassan kezdek teljesen megőrülni ettől.

A hét öt napján el kell ezt viselnem, ha megyek az utcán, akkor már ott is hallom... Én, megmondom őszintén, szeretné jóban lenni az osztálytársaimmal, mert még jó pár évet ki kell húznom mellettük csak fogalmam sincs arról, hogyan állítsam le őket. Attól félek, hogyha egyszer igazából betelik nálam a pohár (ami eddig szerencsére nem történt meg csak mindig közel voltam hozzá) akkor olyat teszek, amit később megbánok. Ha van valaki, aki mellett kiállok, az a bátyám.

Tudom, hogy nem vall valami nagy eszességre, hogy itt kérek segítséget, de már semmi ötletem sincs a gond ellen. Ti mit tennétek, mit mondanátok a helyemben?