Csak én reagálom túl, vagy rosszul választottam barátokat? (hosszú)

16 éves vagyok. 2 barátnőm van, de ugy érzem csak az iskolában barátok, azon kívül nem. Ilyen korban mindenki délután/hétvégén megy mindenhova, sétálni, moziba (nagyon nem vagyunk bulizosak). De mi sehova se megyunk. Soha. Az iskolában szünetekben beszélgetünk, es mindenki azt tudja hogy mi baromi közeli barátnők vagyunk. Én vagyok a ,,fő" ember, szóval én tartom ossze az egész ,,barátságot". Facebookon meg ugyahogy szoktunk beszélgetni, de MINDIG én írok rajuk. Mar 5 eve barátnők vagyunk, egy kis varosban lakunk mind a hárman, de meg nem voltam egyikőjük házában sem. Nem hivnak meg. Meg regebben néha elhivtam őket moziba, de mindig csak én. Ők sose vetik fel hogy Menjünk valahova, igy én csak azert sem. Nincs testverem, egész nap unatkozok. Van hogy Megkérem hogy jöjjenek el velem valami kicsit ,hivatalos" dologra, de soha nem jönnek. Pl. Futóverseny, tanulmányi verseny, ahova nem akar az ember egyedul menni. Es nem jönnek. Nem azert mert nem lennenek jok az adott dologban, hanem csak nem. Az egyikőjüknek van egy idősebb testvére, es csak vele foglalkozik. Amit a testvére csinal, o is csak azt. Ha valamit nem, o se. Minden idejét vele tölti. Oke, jo hogy jóban vannak, de velem mi van? Én csak az osztályban vagyok jo beszélgetni? A masik baratnom meg mindig aaaannyira átlátszó kifogásokat talál ki Mindenre, hogy az mar vicc. Én olyan ember vagyok, aki szivesen menne mindenhova, programok vagy csak ugy valamit csinálni delutan. De egész nap/hetvegen a szobámban ülök, mert egyedül nem lehet csinálni ezeket! Mindig csak én kérdezem meg hogy mit csinaltak hetvegen, meg ugy Eleve csak én kérdezek valamit. Amugy csak a tanulás a téma. Erre az órára megcsinaltad e a házit ilyesmi.

komolyan azt érzem hogy én nem kellek nekik. Csak a latszathoz, hogy nem egyedul vannak hanem van barátnőjük? Mert ahogy kilépünk az iskolából, el van felejtve a baratsagunk. Es vannak olyan dolgok (pl csaladi problémák) amiket szivesen megbeszelnek valakivel, de nem tudom, mert mégse hozhatók fel magyarora utan a szunetben hogy válnak a Szüleim. (nem válnak) igy az ilyen dolgokat nem,is tudják. De ugy érzem nem is kiváncsiak ra. Es akkor még hogy miert nem masokkal barátkozom. Azert nem könnyű, mert az osztályunkban szinte mindenki koleszos, ezért ők nagyon közel állnak egymáshoz, 0-24 ben együtt vannak, es igy nem nagyon lehet veluk igy barátkozni. Ha meg barátkozok is veluk, akkor is ugy érzem hogy semmi, es elfelejtenek mert a többi baratnojukkel egy szobában vannak, én meg csak a szunetben beszeltem vele 10 percet.

Bocsi hogy sok meg összevissza, de jol esett most kiírni magamból. Szoval a kerdes: van-e amivel lehetne javítani a harmunk baratsagan, vagy tenyleg hagyjam ott őket? Mert most tenyleg ugy érzem hogy egyedül vagyok. :(