Mit kellene tennem, hogy az ismerőseim komolyan vegyék a leveleimet, és ne ignorálják, ne vegyék semmibe, ha írok nekik?
Nagyon rosszul esik, hogy egy csomó volt egyetemi társam, akikkel jóban voltunk, egyszerűen nem reagál a megkeresésemre. Annál inkább rossz, mert most épp az Usában élek, egyedül, minden magyar szó számít.
Olyan szomorú vagyok, amiért nem válaszolnak, például ha megkérdezem, hogy mi van velük, vagy kérdezek valamit a szakmáról, vagy hogy segítenének valakivel kapcsolatba kerülni, hervasztó, hiába írok, semmi válasz.
Látom hogy elolvasták, és nem kapok annyit se, hogy jólvagyunk, vagy akármi. Vagy, ha esetleg kérek valamit, akkor írhatnának annyit, hogy nem tudok segíteni.
Ha tőlem kérnek valamit, én mindig írok, és segítek, ha tudok, nem is azért, mert visszavárnám, de azért jólesne, ha nem néznének levegőnek.
Tudomásom szerint nem követtem el semmit, jóban voltunk, születésnapra, karácsonyra szoktak írni.
Mihelyst a helló-hogyvagy-on túl is volna valami, már megint csak az ignorálás megy.
Mit tegyek ilyenkor? Sírni tudnék, hogy ennyire nem számítok nekik, pedig csak egy éve végeztünk.
Ha megkérdezem, akkor az a vád, hogy mit kell ilyen komolyan venni mindent - de hát ha folyton ez történik?
És tényleg, de tényleg nem tettem semmit, ami ezt a viselkedést kiválthatta.
Akkor számukra csak egy egyetemi társ voltál.Nem voltál számukra annyira fontos.
Gimiben pl osztálytársaimmal nagyon jó viszonyom volt,sőt volt pár évfolyam társam akikkel szintén.
Na ahogy leérettségiztünk 2-3 emberen kívül mindegyik felszívódott.Írtam nem írtak vagy csak röviden,leszarósan.
Igaz barátaid nincsenek? esetleg rokonok akikkel tudsz beszélni?
Hát dehogyisnem, nem is erről van szó, hanem konkrétan erről a körről. Képtelen vagyok megérteni, hogy az emberek mostanában miért nem akarnak barátkozni. Ha felém kezet nyújt valaki, legyen bárki, én reagálok rá, akkor is, ha alig ismertem, például van egy mostani jóbarátom, fogalmam sem volt róla, hogy szívesen barátkozott volna velem egyetem alatt, mert nem mondta. Aztán egyszer rámírt, én válaszoltam, és ma már barátok vagyunk - miért is ne lehetne a másiknak megadni az esélyt, és miért lennének attól kevesebbek, ha méltóztatnának válaszolni.
Mégis, milyen gőg mondatja velük, hogy ők mindenkit lesz.rhatnak? Utálom az ilyen nagyképű lenézős állatokat.
Van aki l.szarja a másik embert.
Ilyen világban élünk sajnos.Nem tudsz mit tenni.Akik nem beszélgetnek veled,ne foglalkozz velük,lépj tovább és barátkozz másokkal.Akiket érdekel mi van veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!