Már nem próbálok barátokat szerezni. Ez normális reakció?
Korábban rengeteget csalódtam "barátokban", mindegyik elfelejtett, eltűnt. Mindig én voltam az, aki még egy ideig írogatott, próbált találkozót szervezni, de nem jött össze.
(Pedig nem vagyok a másik idegeire menő típus, panaszkodós sem. Biztos bennem van a hiba, de nem tudom, mi az). Na mindegy.
Mára egészen megszerettem a magányos farkas szerepét.
Vannak felületes kapcsolataim, simán ismerkedek idegenekkel, akár egyedül is elmegyek bulizni, külföldre stb.
De már nem engedek magamhoz közel senkit, nem akarok barátokat, mély kapcsolatokat. És jól érzem magam így.
Ez természetes reakció a múlt miatt?
:)
Ezzel nincs bajom, idegenekkel ismerkedni, összehaverkodni, így magányos sem vagyok. Ezért is járkálok sokszor egyedül ide-oda, mert úgyis odacsapódom valakikhez. Szóval nem vagyok magányos.
Csak hát az ember tanul a hibáiból, nekem meg biztos elment a kedvem a csalódásoktól. Valószínűleg ezért nem engedek már túl közel magamhoz senkit.
válasza:
válasza:Igen, ez teljesen normális. Ha egy ideig próbálkozol, de azt látod, hogy az emberek nagy része megbízhatatlan, akkor persze hogy elmegy a kedved az egésztől.
én is így vagyok már vele. el kell fogadni, hogy ma Magyarországon nagyon kevés barátságra alkalmas ember van, nem is nyitottak az emberek.
A többségnek bőven elég, ha van vki, akivel el tud menni néha bulizni, meg van barát/barátnő, akivel van szex, és ennyi.
Nem csak veled, hanem általában egymással sem képesek normális programokat szervezni a magyar emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!