Hogyan legyek barátságos, anélkül, hogy félreértenék?

Elmondom az őszinte véleményem.

Elég naiv vagy. Ha előbb-utóbb mindenki beléd szeret, akkor nyilvánvaló tény, hogy szép vagy, akkor is ha esetleg te ezt nem így gondolod. Ez nem nagyképűség, igenis tessék úgy hozzá állni a fiúkhoz, hogy én szép vagyok, és valószínűleg elég sok mindenkinek tetszek (a fogalmazáskészséged és a helyesírásod alapján a felső 10%-ba tartozol intelligencia-színvonalban, tehát belül is értékes lehetsz).

Mivel ilyen megnyerő vagy, senki nem fog arra gondolni először, hogy csak barátkozzatok. Gondolj bele, ha valami szívdöglesztő pasi mosolyogna rád, meg kedves lenne veled, akkor mire gondolnál, mik lennének a szándékaid?

Direkt módon tudod ezt kiküszöbölni: "öreg, nem jössz be, nem fogunk összejönni, csak baráti kapcsolat". Ezután 10ből 9 nem fog veled szóba állni, mert ő kavarni akart veled.

Van egy másik, végtelenül egyszerű megoldás is: ne beszélj a fiúkkal, ne mosolyogj rájuk, ne viccelődj.

Az ok, amiért van másoknak ilyen kapcsolatuk: vagy szerencse, vagy ők nem olyan szépek.

Egy valamit fontolj meg: ez az élet működésének mozgatórugója: a szexualitás, az ösztönös vonzalom. Mindenhol ott.

Mondok egy példát. Van egy alma. Választhatsz: beleharapsz az összes fogaddal, vagy csak az egyik oldalon néhány fogaddal. Ha az egyik oldalon harapsz, akkor biztosra mész. Ha telibe harapod, lehet, hogy kitörnek a fogaid, de lehet, hogy nem, és ha nem, akkor sokkal többre mész, és jobban érzed magad. Melyiket választod?