Mit tegyek, ha úgy érzem teljesen magamra maradtam?

Mindenkinek köszönöm, aki elolvassa! :) 19 éves lány vagyok. Ott tartok most, hogy az osztálytársaimon és a szobatársamon kívül alig vannak barátaim. Ez főképp az én hibám úgy vélem, másrészt viszont több tényező is közrejátszott. Elvesztettem a szerelmemet, akibe 4 évig szerelmes voltam, egyben a legjobb barátom is volt, de folyton féltékenykedtem, hisztiztem és végül otthagyott, nem kért többet a barátságomból. Azóta menyasszonya van és pár hónap múlva esküvőre is sor kerül, tehát neki teljes az élete és nem kér belőlem többé. A legjobb lány barátom pedig 18 év után először bepasizott és b***ik a fejemre finoman szólva, a pasija pedig egy gyökér és ellenem hangolja, mindent elhitet vele, hogy én vagyok a rossz. A tényt, hogy egyedül maradtam pasizással próbáltam sok ideig kompenzálni, néha még most is. Legjobb barátnőm *ribizlinek* titulált mivel nekem nincsen tartós kapcsolatom és hülyeségnek is tartom, hogy az első szembejövő pasival, aki szépnek tart, kössem le az életem. Úgy fogalmazott, hogy egyedül fogok megposhadni, ez jár nekem, mivel nem támogatom a lamúrját a gyökér pasijával.. Mostanában ezek miatt eléggé antiszociális lettem és a kollégiumból lassan haza sincs kedvem menni. Mindent a szobatársammal beszélek meg, aki már majdnem átvette mindenki más szerepét az életemben. Úgy érzem ha elballagok és véget ér a suli teljesen egyedül fogok maradni, mivel az osztály sem fogja betölteni az üres napokat és fogalmam sinncs mihez kezdjek. Nem vagyok depressziós, csak annyi mindent tettem másokért, és úgy érzem semmi kárpótlást nem kapok az élettől. Nagyon kétségbe vagyok most esve...