Mit kéne tennem? Hagyjam egyszerűen az egészet?

Senki nem értette, hogy miért vagyunk barátok. Ő visszahúzódó, 'csendesebb', nyugodtabb, az olvasáson kívül semmi más nem érdekli. Én sokkal 'hangosabb' vagyok, szoktam kocsmázni menni (nem szoktam lerészegedni), dohányzom, általában mindig történek velem valami, régebben elég 'balhés' is voltam. Ennek ellenére kb. 10 éves korom óta ő a legjobb barátnőm, és mindig tökéletesen megértettük egymást.

Viszont 2 éve a szülei elváltak, és ő az anyukájával az ország másik felére költözött. A barátságunknak igazából ez nem ártott, mivel sokat skypoltunk, havonta jött az apukájához, a szünetekben meg sokszor én mentem hozzá.

Eleinte nagyon megviselte a költözés, ahol most lakik csak kb. idén szempembertől kezdett pár lánnyal barátkozni, akikkel most már néha eljár moziba vagy valami, a régi barátai közül meg már csak velem tartja a kapcsolatot. Szóval ha találkozunk mindig minden nagyon jó, mint régen, de akkor is valami megváltozott. Szinte mindig én keresem őt, ő engem sokkal ritkábban, szinte soha. Múltkor írtam, nem válaszolt, ezt szóvá tettem neki, nagyon szomorú volt, majdnem sírt, hogy bunkó volt, ne legyek rá mérges. Ez a hetem szörnyű volt egy bizonyos ember miatt, csütörtökön beszéltünk telefonon, mondtam neki hogy mi a szitu, azt mondta pénteken este majd skypeon beszélünk, és megnyugatott, hogy minden rendben lesz. Nem mentem tegnap sehova, otthon ültem, sírtam, és vártam, hogy megbeszélhessem vele, erre éjszaka írt, hogy ne haragudjak, beszéjünk vasárnap inkább. Amikor múltkor dokihoz kellett mennem (kiderült, hogy nem annyira komoly, de előtte nem tudták), aggódva hívott fel, hogy mi van velem, szóval ezt az egészet nem értem...

Nem tudom, mit csináljak, mert nem akarom magamat se bántani, de őt se... Tudom, hogy nagyon fájna neki ha 'összevesznénk', és nekem is, ezért tényleg nem akarom bántani, elvégre 7 éve a legjobb barátnőm.. De nekem sem jó az az egész így.. Mit kéne tennem, hogy jó legen nekem is, és neki is?