Szerintetek egy 20 évesnek szégyellnie kell azt, hogy nincsenek barátai, akikkel szórakozni menne?

Nos, én sosem voltam az a bulizós fajta, aminek az volt az eredménye, hogy 20 éves koromig tényleg nem hívtak el sehova, mert tudták, hogy úgysem mennék, így inkább egy lelki szemeteskuka voltam mindenkinek. Elég hosszú ideig fáj ez a bánásmód, hiszen arról nem tehetek, hogy nem vagyok bulizós. Aztán jött a suliváltás és egy ismeretlen közegbe kerültem, ahol tényleg mindenféle gondolkodású és személyiségű emberrel találkoztam. Igaz, hogy még mindig nem változtam és még mindig nem vagyok bulizós, de 20 év után ismertem meg azokat, akiket ma úgy nevezhetek, hogy barátok.

A lényeg az, hogy soha nem tudhatod, hogy mikor és hol ismered meg őket, csak légy nyitott az újra, hisz fiatal vagy még! :)