Hogy mondjam el a barátnőmnek, hogy nem tetszik a hozzáállása a barátságunkhoz, illetve a következő dolgokban kellene javítania a hozzáállásán?

Helyzet: külföldön tanulunk, ő a pasijával lakik (szintén magyar) én koliban. Sok külföldi barátnőm és barátom van, de magyarok közül ő van egyedül, akivel megértjük egymást. (Bár alig ismerek másokat, errefelé nincs sok magyar.)

Ő pszichológus, és ugye az ilyen emberek legtöbb esetben elkezdenek mindenkit analizálni, ez engem nem szokott zavarni, a felszínes hozzáállása a dolgokhoz viszont mostanában egyre inkább feltűnik.

Például ilyet mond: "én utálom, ha valakivel éppen vagyok, és odajön egy másik ismerős, ha mondjuk veled vásárolok, és odajön egy egyetemi haver, akkor utálom hogy odajön, mert akkor én veled vagyok". (És ha mással, akkor én ne jöjjek oda analóg módon?)

Vagy: nekem igazából nincs igényem se időm nagy társaságra, mert nekem a Robi (pasija) bőven elég, igazából minden szabad percemben rajta csüngnék, le se szállok az öléből, ha otthon van, és nekem ő a mindenem - ezzel sincs semmi baj, bár 7 év után kissé furcsa, hogy még mindig ilyen szinten olvad tőle, de valóban amikor hárman vagyunk valahol, állandóan nyalják ott egymást, ez is néha zavaró, de azért barát a barát hogy hülyeséget is toleráljon.

Most viszont úgy érzem, hogy komolyan csalódtam benne, nemrég volt egy ilyen ambuláns műtét, amit csináltak nálam, és mivel a lakásban most csak egyedül vagyok, mert a lakótársam csak három hét múlva jön vissza, írtam neki műtét előtt, hogy ez van, mindenképp hívjon fel estig...hát nagy nehezen felhívott, de nem mondanám, hogy túl aggódó lett volna. Van neki az a mániája, hogy ő a pszichológus és semlegesnek kell maradnia, nem uralhatják el az érzelmei, mindig higgadtnak kell lennie, de könyörgöm, a barátságban nem mindig az kell, hogy hidegfejjel álljanak hozzánk.

Azóta eltelt már több nap, de egyszer se hívott fel...ma én hívtam, de épp közölte, hogy most villamosozik hazafelé az egyik ismerősével, és hogy van valami baj, hát, ezek után nem volt kedvem beszélni vele, mondtam neki, nincs, valami hülyeséget kérdeztem, de igaziból azt gondolom, hogy ez a viselkedés nincs rendjén.

Ha nekem bármelyik barátommal (a külföldiekkel) történik valami, az a minimum, hogy felhívom, és érdeklődök, nálam ezt ők megtették, de mégse ugyanaz, mint az egy nyelvet beszélők.

Néha úgy érzem, hogy csak azért barátkozik velem, mert itt vagyunk, máskor viszont úgy, hogy nagyon is jól megvagyunk. Ő a családjáról mindent elmesél, bár nagyon utálja őket, rossz viszonyban vannak, van hogy egy évig se látja őket, és állandóan szkeptikus, ha valahol azt hallja, hogy nem minden családban hülyék vannak (neki ez a pasi aki van neki, az egyetlen biztos pont az életében).

Sokszor úgy érzem, irigy, rejtetten intoleráns, elnyomott agresszor, és egy labilis személyiség.

Nemrég itt volt az úgynevezett legjobb barátnője, egy tökari lány, és miután elment, azt mondta, hogy már eléggé zavarta, hogy ott van három nap után, mert nem tudtak kettesben lenni a pasijával, és milyen nehéz volt alkalmazkodni, hogy a barátnőjének nincs senkije, és mindig hárman voltak a lakásban...én nem biztos hogy ilyet mondanék a legjobb barátnőmre, de tényleg nem biztos, hogy helyesen látom.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, kérem, véleményezzetek, mert nem tudom, mit csináljak a szituáció nem szimpla.