Hogy tudnám éreztetni ismerősömmel, hogy b**kón viselkedik?

Sajnos nem tudom máshogy megfogalmazni.

Volt osztálytársamról van szó, mindketten 25 évesek vagyunk, nők.

Hónapokkal ezelőtt találkoztunk a buszon és azóta szinte rám telepedett. Eleinte nem volt semmi probléma, örültem neki, jó volt feleleveníteni a régi emlékeket stb.

De ami sok az sok.

6-ra járok dolgozni, és ezt ő is tudja. Mégis, bármikor jön fel hozzám, sokszor este 11-ig, éjfélig itt van. Hiába mondom neki, hogy fáradt vagyok, és még tusolnom-hajat mosnom kell, vagy hogy főzni szeretnék, esetleg takarítanék, mintha a falnak beszélnék. Volt rá példa, hogy nekiálltam főzni, hátha észreveszi magát, de nem.

Mivel egyedül élek, ezért reggel nem mindig terítem le az ágyat ágytakaróval. Ő simán RÁFEKSZIK az ágyneműre, bele az ágyamba. Erre borzasztóan allergiás vagyok. Teljesen feleslegesen mondom, hogy légy szíves kelj fel, leterítem az ágyat, az a válasz, hogy hagyjam, őt nem zavarja.

A WC deszkám olyan, hogy nem tud lecsapódni, elég egy kicsit lehajtani, és magától, lassan lecsukódik teljesen. Ő minden egyes alkalommal leerőlteti, nem egyszer kellett tesómnak szólni, hogy csináljon vele valamit, mert már nem olyan, mint volt.

Váratlanul beállít, kérdés nélkül megy el WC-re, szintén kérdés nélkül nyúl be a hűtőmbe. A polcaimon matat, a szekrényajtót (üveges) kérdés nélkül kinyitja, hogy megnézze, milyen könyveim vannak, azokat kiszedi, közben a szekrényem belsejét szó szerint romokba dönti. A fürdőajtót becsukja, holott számtalanszor megkértem, hogy ne tegye, mert nagyon párás a helyiség, és nem akarom, hogy penészes legyen a fal. Legutóbb éppen készültem valahova, mikor jött (szokás szerint bejelentés nélkül), és amíg megnéztem, hogy a szobában lekapcsoltam-e mindent ő kérdés nélkül elzárta a konyhában a gáz főcsapját. Mert ők otthon úgy szokták. Akkor felvilágosítottam, hogy de most nálam van, és én meg így szoktam, de semmit nem ért.

Nagyon ritkán dohányzok, egy doboz cigi akár két hónapig is elég. Kiszolgálja magát a dobozból és a szobám közepén rágyújt. Én, ha dohányzok, azt szigorúan kint az erkélyen, a lakásban senki sem gyújt rá, mindenki (rokon-ismerős, barát) tudja, hogy NEM.

Lehet, hogy másnak ezek apróságok, és azt kapom, hogy hisztis p*cs@ vagyok, de én sosem viselkedek a fentiek szerint, és úgy gondolom, elvárhatom másoktól is ezt.

Próbáltam neki elmagyarázni, de süket fülekre talált. Próbáltam nem felvenni a telefont, akkor szokott rá, hogy beállít csak úgy. Azt is próbáltam, hogy nem engedem be, de képes volt 30!! percig kitartóan kopogni, majd szinte rátörte a szomszédra az ajtót, hogy mit tud rólam.

Nem szeretném megbántani, nem akarok b**kó lenni, de nem bírom. Szeretnék úgy élni, ahogy én akarok, és akkor vendéget fogadni, amikor én akarok. Utálom, hogy ha elmegy, akkor fél óráig pakolok utána, mert amihez hozzányúl az el van macerálva. És nem fél centikre gondolok, hanem amit elvesz, azt nem a helyére teszi vissza.

Kérlek, adjatok tanácsot, mert nem bírom.

Bocsánat, hogy hosszú lett és köszönöm a válaszokat előre is.