Vajon barátok vagyunk? Elszúrtam?

Kezdem ott, hogy 2O éves lány vagyok . Kisebb koromban 1-2 dologgal nagyon elvették az önbizalmam, senkire nem számithattam, hosszú lenne most leirni. Aztán mondjuk úgy bekerültem egy "vagányabb" társaságba, persze ők nem menőznek csak sok az előitélete mindenkinek velük szembern mert hát .. kicsit mások. Ők nyitottak felém de én sose hittem el már azt sem hogy nekem lehetnek barátaim annyira magam alatt voltam, enmhogy pont ők ... és elég passziv voltam velük szemben .. lógtam velük de na ... gondolom érződött h nem hiszek magamban. Egy idő után már nem is kerestek annyit. Persze akkor rájöttem h hülyeséget csinálok és igyekeztem összeszedni magam, elhinni hogy elfogadnak és szeretnek ... de nem tudom túl késő-e, remélem még nem ....

Van egy lány a társaságban aki első perctől nagy hatással van rám . Ne értsetek félre nem vagyok szerelmes vbelé :P egyszerűen nagyon nagyon megkedveltem valamiért. De ez kölcsönös volt, amit akkor szintén nem hittem el, igy őt is elmartam magamtól, amit nagyon meg is bántam, azt hittem elveszitettem... aztán utolsó próbálkozásként elmondtam neki őszintén hogy miért vagyok ilyen, hogy nem hiszek magamban, azt is hogy nem szeretném őt elmarni magam mellől bár úgy érzem már megtettem és nagyon szeretem. Nem hittem hogy változni fog a helyzet de lassan helyrejöttünk .. látszott hogy eleinte nehéz volt neki is de a szándék megvolt benne, nekem ez számitott ..eléggé lobbanékonyak vagyunk amúgy mindketten elég sok vitánk volt már. de most megfogadtam hogy többet nem teszek olyat amivel elkergetem magam mellől, összeszedem magam .. viszont nemrég megint volt egy időszak mikro egyszerűen nem birtam pozitiv maradni és persze megint ő volt a legközelebb rajta töltöttem ki ....(facebookon beszéltünk ekkor) Irta hogy nagyon nem kezdi élvezni hogy ennyire negativ vagyok és le is lépett. Én erre megint nagyon megijedtem azt hittem most már tényleg elveszitettem, nem tudtam tartani magam ahhoz hogy nem leszek már ilyen... Másnap véletlenül találkoztunk, megállitott, mosolygott kérdezte mi a helyzet velem és meg is ölelt ... én meg csak néztem kia fejemből hogy most akkor mi van ...Mert akármennyire is nehezemre esik elhinni aki ennyi sztorimat végig hallgatja és mindennek ellenére is mellettem marad az szeret, és tényleg barát, nem?

Ne haragudjatok a hosszú szövegért és a megfogalmazásért csak annyira nincsen senkim rajtuk kivül s főleg ez a csaj annyira fontos nekem ..és még mindig nehezemre esik elhinni hogy szeret és barátként néz rám .. ha ez igy van :P rákérdezni meg nem tudom szerintem hülyén hangzik hogy hallod, akkor mi most barátok vagyunk? XD ... lehet nem lenne szabad ennyire ragaszkodjak de ez van ..