Úgy érzem semmi nem lesz a régi, ennyi volt?

Korábban írtam már ide... ( http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__6.. )

eltelt egy kis idő azóta, de nem érzek nagy változást. Pontosabban abban, hogy ugyanolyan szoros lenne a barátság, mint ami volt korábban.

Ezt egy részről sajnálom, más részről viszont megértem és elfogadom.

Nagyon ritkán beszélünk, ha mégis, akkor tőmondatokban, nagyon felszínesen. Pont annyit, amennyit egy olyan kollegával beszél az ember, akivel egy kicsit jobb a kapcsolata, mint a többivel.

Azt érzem, h ő dacoskodik velem a történtek miatt, én pedig már "öreg vagyok" ezekhez a hülye kis játszmákhoz. Már nem kérdezgetem, hogy mi van vele, hogy haladnak a "kapcsolati" ügyei... a 10 mondatváltás kb annyiban merül ki, hogy milyen az idő és hogy jól van e? Ő magától ír pár közvetlenebb dolgot az életéből, de folyamatosan azt próbálja felém mutatni, hogy ő mennyire megváltozott, nem olyan naív mint régen. Én meg evvel nem tudok mit kezdeni (mert jól ismerem őt és látom, hogy ez egy hatalams dac a részéről, nem egy változás).

Tehát a lényeg, hogy elmúlt az az érzés, hogy "tesóként" tudunk beszélgetni egymással, kötetlenül, kendőzetlenül, felszabadultan. Ez annyiból zavar, hogy nyilván hiányzik mindez ennyi év után, és annyiból le tudnám zárni, hogy látom, hogy abszolut nem változott a felfogása semmiben, ugyanazokat a köröket futnánk, mint az összeveszésünk előtt, én meg ebbe belefáradtam, hogy hülyeséget csinál, kikéri a véleményem, elmondom... ő meg besértődik, aztán pár óra múlva előadja magát, hogy ő is tudta, hogy ez fog történni, ő csak adott egy esélyt az illetőnek..de az biztos, hogy nem fut bele újra ebbe a hibába, mert már kitapasztalta... aztán 2 hónap múlva újra kezdődik ugyanez..

Nem tudom mi a jó lépés? Hagyjam, vesszen el, közönyösödjön el az egész barátság?