Ez normális? Ilyen esetben mi a legbölcsebb lépés?

Van egy régi gyerekkori barátom. Régen 10-15 éves korunkban szinte minden nap együtt hülyéskedtünk. A legjobb barátjának tart engem, viszont én már kezdek kételkedni a "barátságunkban". Amit tudni kell rólam, hogy elég otthon ülős típus vagyok, és nem bírom hosszútávon más emberek társaságát. Legalábbis a fárasztó, okoskodó és hülye emberekét nem.

Visszatérve a "barátomra": gyakran próbál kihívni(ha nem utasítanám el, akkor minden nap jönne), de csak ritkán mozdulok ki vele. Ha ki is megyek, akkor is totális hülyeségekkel fáraszt. Olyanokkal, hogy gazdagodjunk meg dillerkedésből, raboljunk el lányokat prostituáltaknak, költözzünk egy albérletbe. A műveltsége is a béka segge alatt van. A mai napig azt hiszi, hogy 2 milliárd ember él a Földön, és a Nap kering a Föld körül.

Állandóan azt akarja, hogy menjek vele kocsival valami távoli városba/faluba, hogy feladjon egy tippmixet vagy vegyen valami baromságot. Elvileg beszélgetni akar velem, hogy fejlessze a barátságunkat.

Ma nem mentem el vele(inkább otthon tanultam), erre lecsicskázott, meg lökte a flegma dumáját, hogy ennyit nem teszek meg a barátságunkért.

Nem volt képes felfogni, hogy nem megyek el vele. Elmentem sétálni 1-2 órát, mire hazamentem közölték velem a szüleim, hogy 33× keresett.

Ez bekattant? Jobb lenne ha megszakítanák vele minden kapcsolatot, nem?