Ti nem irigykedtek azokra az emberekre, akik egy számítógépes játék segítségével pénzt, barátokat szereztek, és többtíz vagy akár többszázezren ismerik őket?

Van egy YouTuber, aki egy számítógépes játékkal játszik, melyekről van montázsokat tölt fel YouTube-ra, vagy pedig streamel Twitch oldalon keresztül. A srác egy hétköznapi fagylaltárúsként kezdett, aztán sikerült az első pár videója után nézettségre szert tenni, és mára már neves eventeken (rendezvényeken) többezer ember tapsol neki, ha meglátja, és imádják őt a remek, vicces, humoros stílusa miatt. Arról nem is beszélve, hogy az illető rengeteg adományt kap, ajándékokat a nézőktől és rajongóktól, a nézettsége miatt a pénzre egyáltalán nincs hiány (jelenleg új apartmanba költözik a barátnőjével), és mindezt úgy érte el, hogy számítógépes játékkal játszott, videókat készített (vágott össze, stb.), ami igaz, hogy rengeteg munka, de egy ugyanennyit egy gyárban vagy egyéb helyen dolgozó ember soha nem fog keresni. Nem beszélve a rengeteg internetes barátjáról, akik ölni tudnának egy kézfogásért.

Ilyenkor elgondolkodtam rajta, hogy annyira szívesen lennék a helyébe.. barátnő, rajongók, barátok, imádja a munkáját (még mindig egy játékkal játszik), imádják őt az emberek. Sajnos nekem nem adatott meg ez a lehetőség, én még túl fiatal vagyok (17), és a játék már elég nagyra nőtte ki magát ahhoz, hogy karrierként megpróbálhassak én is YouTuber lenni. Igazából naponta eszembe jut az illető, és elfog a rossz kedv és a kellemetlen közérzet, hogy amíg őt annyian kedvelik, nekem mindössze pár barátom van csak, soha nem fogok ugyanannyi munkáért ugyanennyi pénzt kapni, és nem is 100%, hogy minden nap úgy fogom a munkám végezni, hogy röhögök közben Skypeon a haverokkal és olvasom, ahogy az emberek bíztatnak, velem együtt nevetnek és kedvelnek engem. Nagyon rossz dolog az irigység, már-már szinte felemészt.