Egy régi barátom megkeresett, ti mit tennétek a helyemben? folytatás lent -->

12 év után csúnyán véget ért a barátságunk, az utóbbi 4 évben nagyon sokat változott, és az új énjének már érdektelen voltam így elhanyagolt és elzavart, túlzások nélkül, így is finoman írtam le a történteket. Másfél év szünet után volt egy alkalom, hogy együtt utaztunk és elkezdett beszélgetni velem. Előtte sokat ettem magam miatta, óriásit csalódtam benne, legszívesebben szembe köptem volna, ha csak hozzám mer szólni, de akkor nem tettem, jobb dolgom se volt, beszélgettem vele a hosszú út alatt. Most a nyáron megint megkeresett, egy adott témában kért tőlem segítséget, nemleges választ is elfogadott volna, de mivel tudja jól, hogy ebben a témában szívesen segítek bárkinek, nem utasítottam el, segítettem. Napokkal rá megkeresett, látta, hogy online aktív vagyok, és szentimentális hangulatában beszélgetne velem.

Alapvetően jó ember vagyok, mindig is bosszúéhes voltam, de sosem tettem meg csak forrongtam, túl jó szívem van, a karmában bízom mindig. De a karma mondhatná azt is, hogy ha engem kihasznált és eldobott, akkor én miért segítsek neki? Miért beszélgessek vele? Egyelőre beszélgetek vele ha megkeres, én nem írok rá. Nem szeretném megégetni magam újra, de nem is vagyok az az ember aki bunkózzon mással. Ti mit tennétek a helyemben? Beszélgessek vele, mint egy haver, mert a jó tett mindig jót hoz maga után, vagy finoman utasítsam el a kezdeményezéseit, legvégsőbb esetben mondjam meg neki amit gondolok, kerek perec, cenzúra mentesen.

Ez az utóbbi dolog azért sem lenne helyes döntés, mert a szüleivel még mindig tartom a kapcsolatot, és nem szeretném előttük bemocskolni magam, de mégis kielégítené a bosszú vágyam. Eddig szerencsésen kimaradtak a nézeteltéréseinkből a szülők, nem okozott gondot, nem is szeretném így tovább feszegetni a dolgot.

Elég sokat írtam, de ha valami nem tiszta akkor írjatok.

Előre is köszönöm a válaszokat.