Úgy érzem, hogy egyik "barátom" csak kihasználja az én jelenlétemet az életében és csak akkor beszél velem, ha ki kell öntenie a szívét, vagy ha kell neki valami. Mit tegyek vele?

Bekerült hozzánk egy új kolléga, aki viszonylag csendesebb, csak kevés emberrel osztja meg az életét. Rám esett a választása. Már fél éve ismerem, de az utóbbi időkben felötlött bennem az a változat is, hogy csak egy balek kell neki, aki meghallgatja a szerelmi bánatait és ha kell neki valaki, akkor szívességet is kér.

Azért gondolok arra, hogy csak kihasznál, mert amikor van barátnője, akkor szinte hallani sem lehet felőle, munkahelyi ebédnél is csetel egész végig, van hogy más asztalhoz is ül. Amikor meg párkapcsolati gondjai vannak, van hogy éjfélkor is felhív, hogy kiöntse a szívét és szinte azonnal találkozni akar, hogy ugyanazt a monoton szöveget személyesen is elmondja.

Amikor meg kell neki valami, akkor felhív, hogy vigyek már be neki melóhelyre üdítőt, mert nem tud venni.

Amikor meg nekem kell valami, akkor azt mondja mindig, hogy: "Jól van, jól van, majd segítek"

Ugyanakkor néha szokott hozni viszonzásként "ajándékot", de ez ritka.

Hogyan tudnám értésére adni, hogy nem vagyok az a balek, aki kiszolgálja és meghallgatja? Viszont nem is akarok vele összeveszni.