Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy miért barátkozom olyan nehezen és miért nincsenek csak az osztályban barátaim. Mit kellene máshogy csinálnom?

17 éves fiú vagyok és mar kis korom óta szinte csak azokkal barátkoztam akikkel összehozott az óvoda vagy a suli, szóval akikkel gyakran össze vagyok zárva azokkal ki tudok alakítani kapcsolatot nagy nehezen. Az osztályomban mindenkivel beszélek és szerintem szeretnek is. Inkább a lányok fele húzok, a legjobb barátom is lány. Tavaly kezdtem a gimit és akkor nyitott voltam és volt sok fiú barátom és jól éreztem magam. Tavaly félév után keztem megunni és megutálni sok embert mert egyszerűen irritáltak és lassacskán mar olyan feszült voltam egyes emberektől hogy kezdtem elhidegulni és visszazárkozni. Sokszor van olyan érzésem a folyosón hogy mindenki engem néz és felek az emberek véleményétől..tudom nem kellene de folyamatosan ha valaki ismeretlen nevet mellettem akkor azt hiszem rajtam nevetnek. Szeretnem ha ujra lennének barátaim és kicsit társasági ember lehessek. Olyan sok ember van akit megismernék a suliban fiúk és lányok de nem tudom hogy ismerkedjek. Irigylem a többi fiú osztálytársaim akik szerintem nem néznek ki jobban nálam de egy csapásra sok barátjuk lett . Nekem meg max van két barátom akivel rendszeresen beszélek de elég sokszor elhanyagolnak. Nagyon unalmasnak érzem az életem tanulni sincs kedvem sokszor mert nem érzem magam okosnak sem , az átlagon 4,1 és elég kevés siker élményem van a suliban. Remelem,hogy valahogy megoldódik a helyzetem, de ha valaki tud adni tanácsokat akkor nagyon örülnék. Bocsi ha nem érhető csak hirtelen írtam