Szerintetek létezik olyan folyamat amit kiközösítésnek nevezünk?

Szerintem igen.

Gyere el a munkahelyemre és ott ezt prímán megtapasztalhatod. Nálunk vannak ép- és sérült emberek, és olyan harc meg a felek közt (mind a két csoporton belül is, de azok keresztezésében is), hogy az egy külföldi szemével nézve szégyen, csak egy magyar szemével nézve megszokott. Így ennek a következménye, hogy kialakul valaki(k)ről, hogy "őt" ki kell közösíteni, mert "ő" a hibás mindenért. Röviden a válaszom: létezik.

Na akkor íme az én kis sztorim. Idén töltöttem a 44-et, ffi. Két éve februárban jött egy 15 évvel fiatalabb srác a céghez. A kis új kolléga nekem olyan se hideg se meleg nem volt, nem igazán foglalkoztam vele. Pár hétig voltunk kollégák, amikor nyitott felém privát üzenetekkel messengeren. Nagyon hamar igen jó barátok lettünk. Heti 3-4 közös edzés, heti több buli, kajálások, napi néha többtíz üzenet, szóval olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a lelkisége a dolognak szinte már-már megközelítette egy párkapcsolatét. (Heterók vagyunk, csajoztunk is közben, mielőtt valaki félreértené.) Aztán két év nagyon intenzív szoros barátság (tavaly még nyaraltunk is) után idén január februárban elfordult tőlem. Ha ráírtam, közönyös volt, ha kifejezetten bekérdeztem, hogy miért érzek kegyvesztettséget, akkor az írta: "azt hittem csajozol". Ez azért baromság amúgy, mert ugyan lett barátnőm tavaly dec., de kifejezetten mondtam és úgy is viselkedtem, hogy a mi barátságunk nem vesztett semmit a fontosságából. De aztán feladtam. Próbáltam más ismerősöket magam köré gyűjteni. Láttam a facen hogy tök jól elvan a közös ismikkel de negem kihagynak, de igyekeztem leszarni. Belül nagyon bánt, mert soha nem tettem a srác ellen semmit, de valahogy kegyvesztett kiközösítettségnek érzem. Nehezíti a dolgot, hogy tagadja. Egy hónapja, több havi mosolyszünet után ő nyitott felém. Találkoztunk, még munkát is ajánlott, igaz beugrósan, de kollégák lettünk újra. Totál azt hittem, hogy minden ok, újra működni fog. De nem. Ha felhozom, hogy rég buliztunk együtt, akkor úgy hajlik rá, de persze felhoztam, hogy már ha nem leszek kiközösítve. Akkor meg ő jön azzal, hogy dehát én is mennyit bulizok másokkal. Mondtam neki, hogy csak azért tettem,mert vártam rá, és a kegyvesztett játszma miatt azért ne várja senki, hogy itthon üljek. Sokak szerint incselkedik velem hogy örökké telefossa a facet, hogy milyen jól elvan MÁSOKKAL. De én nem vagyok ilyen játszmázós. Őszinte, kiismerhető, egyenes ember vagyok. Úgyhogy nem tudom mi lesz. Könyörögni, megalázkodni nem fogok, az eszem és mások is azt mondják, hogy szajam le. Látszólag ezt teszem, kifelé a ķülvilágnak, azaz pl már nem is próbálkozom vele. De közben belül nagyon fáj. Amikor két évig olyanok voltunk mint két elválaszthatatlan ikertesó, mindent együtt beszéltünk meg és akkor ő kiközösít egyik napról a másikra és ez nekem fáj, nem hiszem, hogy én ülök fordítva a lovon.