Erről a barátságról mi a véleményetek?

Ki részéről? Egyébként akinek nincs sok barátja, én vagyok. Van egy társaság a falunkban, engem onnan kb. 6 éve kiközösítettek, a kedves barátom pedig bent maradt, és végig nézte. Egyébként nem rég szóba került ez a dolog, közöltem vele hogy mit gondolok, és ahelyett hogy bocsánatot kért volna, próbált mindent kimagyarázni, letagadni. Közöltem hogy vagy változtat a hozzám való viszonyán, vagy meg akkor barátkozzon mással. Erre írta hogy oké cső, én meg letiltottam. Egy másik facebookján meg írt hogy ő ezt máshogy élte meg, ezt csak az én fejemben létezik, nekem amugy se lett volna jó azokkal. Nincs harag bennem, megtörténtek a dolgok, de azért még sem hagyhatom, hogy bárki úgy érezze, velem bármit meg lehet tenni.

Persze tudom ezzel elkéstem egy kicsit. De amikor aktuális volt, nem akartam egyedül maradni, habár ez lett volna a helyes döntés. Most meg már úgy érzem, elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy csakúgy lezárjuk mindent. Általános suliban osztálytársak voltunk, sokszor átmentünk egymáshoz, azután pedig online többet tartottuk a kapcsolatot, mint élőben.