Megpróbáljam jobbá tenni a barátságunkat, vagy ezek után inkább hagyjam?

Bocsi, hosszú lett, de remélem ez nem probléma.

A helyzet az, hogy a legjobb barátnőmmel egész nyáron nem találkoztunk. A vicces az, hogy egy utca választ el csupán minket, mégsem láttam soha. Lehet, hogy itt ahol lakunk, az egyik rokonánál volt, mert máskor is rengeteg időt töltött ott. De mégha a község másik részében tartózkodott is, nem értem, hogy nem futhattunk össze soha. Persze ez egyébként érthető, mert én az egész nyarat ha nem a házban töltöttem, akkor a családdal voltunk nyaralni, fürödni stb. Magyarul otthon gubbasztottam egyedül. És ezzel tisztában vagyok.

Óvoda óta vagyunk legjobb barátnők. Így jobban belegondolva nyáron sosem voltak közös programjaink...

A suliban mindig együtt lógtunk, tesin mindig együtt voltunk párban meg ilyenek. Szeptemberben megyünk nyolcadikba. Hatodik-hetedikben néha néha elmentünk sétálni, röhögni a játszótérre. Viszont azt vettem észre, hogy az én társaságomat annyira nem keresi. Ez nem azt jelenti, hogy sosem voltunk együtt. Suliban (megint csak) gyakran beszéltünk, nap mint nap.

Újabb probléma, hogy teljesen más az érdeklődési körünk. Tök más zenéket hallgatunk, és nincs is olyan közös dolgunk amiről igazán beszélgethetnénk. Én pl. sok sorozatot nézek, főleg horror, ijesztő témájúakat, de van két kivétel, ő viszont csak a tv-ben néz néha sorikat, de azok a Disney-n mennek, szóval érthető a lényeg.

És végül, ami (vagy inkább aki) engem legfőkébb zavar, az egy harmadik lány. Akiről eddig volt szó az legyen Mari, a harmadik meg Piri. Én meg Mari 13 évesek vagyunk most, a Piri meg már 17 körül lehet. Én meg Piri jóban voltunk, de miután találkoztak Marival, nagyon összetaláltak. Azóta, kb. 2 éve (nem biztos hogy pontosan ennyi) Mari meg Piri folyton találkozgatnak, elvannak, a születésnapokat a családban, amihez Pirinek semmi köze, együtt ünneplik. Piri teljesen beférkőzött Mari családjába, már szinte annak tagjaként tekintenek rá. Én viszont sosem voltam velük annyira jóba. Nem utáltam őket, szerintem ők se engem, de nem sikerült olyan jó kapcsolatot kialakítanom mondjuk a szüleivel, mint ami Pirinek sikerült. Hallottam már a Mari szájából, hogy Piri az anyja "fogadott lánya". Én is elvileg az voltam, de ezt inkább hagyjuk...

Ezek miatt gondoltam én, hagyjuk inkább ezt az egészet, mert szerintem már semmi értelme. És itt hozzá tenném, hogy én se kerestem egész nyáron. Mondjuk egyik "barátomat" se. Közben viszont nagyon jóba lettem egy másik osztálytársammal, akivel szintén nincs semmi közös témánk, de mégis nagyon jól elvagyunk. Ő is kicsit olyan mint én, csöndes, visszahúzódó. Őt hívjuk Rozinak.

A sok-sok dolog lényege amit leírtam, az, hogy Marival már nem is igazán vagyunk barátok, neki ott van Piri, (nem tudom hogy mennyire ment át az hogy ők mennyire nagyon nagyon legjobb barátnők) nekem pedig itt van Rozi (aki sajnos egy másik faluban lakik, de azért közel van).

Kérdés: Szerintetek is hagyjam Marit, és foglalkozzak többet majd a suliban, meg azon kívül többet Rozival? Meg úgy alapból mi a véleményetek erről a szituációról?

Kicsit a szeptembertől, meg a sulitól is tartok, mert másik két lányt az osztályban meg nagyon nem bírok.

Válaszokat köszönöm előre is, az esetleges helyesírási hibákért bocsánat.