Az irigység beszél belőlük? Léteznek még igaz barátok?

Mindennek két oldala van. Ha azért bedobják a durcit mert te vetted a fáradtságot és szakmát tanultál, hogy később legyen jó munkád, akkor az tényleg nem helyes. De persze ha tudod, hogy mondjuk a barátaidnak nem éppen úgy jöttek össze a dolgok, ahogy elképzelték, valami ok miatt nem járhattam egyetemre, stb stb... és te meg csak arról beszélsz megállás nélkül, hogy jaj de neked milyen jó, meg milyen szuper vagy és mennyi pénzt keresel, akkor te vagy a bunkó és nekik van igazuk, amikor csak megunnak és nem beszélnek veled.

Csak egy kis megjegyzés a végére. Ha egy olyan baráttal beszélgetsz, akinek nincsenek karjai, akkor nem beszélünk állandóan arról, hogy mennyire szuper kézen állni.

A kérdés elolvasása után egyetértettem veled és nem kérdőjeleztem volna meg a "felháborodásod" de tulajdonképpen a kérdésed alatt lévő komenteddel együtt viszont már nem értem az értetlenséged a helyzet előtt.

Én mint külső szemlélő a leírtak alapján nem igazán értem, hogy miért is vártál mást a barátaidtól. Mivel nekem úgy tűnik, hogy a saját helyzetükhöz sem állnak pozitívan, akkor másokéhoz miért tennék feltétlenül?

Például, az egyik nem mert hozzáfogni az egyetemhez, inkább elintézte annyival, hogy "áh, hagyjuk mán' a vizsgákon úgyis csak azokat engedik át akik megfizetik.. mit erőlködjek én..". És tulajdonképpen, mintha a te helyzetedbe vetítené a sajátját.

A durcizást meg annak ítélem meg mikor az elvárásai nem találkoznak a realitással -egyfajta kognitív disszonancia-. Mivel a helyzetét látja a tiédbe azt várná, hogy majd te is feladod, vagy balul sül el a dolog, de mikor látja, hogy te nem buktál el, vagy adtad fel akkor keletkezik benne egy kis ellenérzés. Egy kis megütközés. És tulajdonképpen azokkal von párhuzamba, mint akik "fizetnek a vizsgán" hogy átmenjenek. A szerencsésekhez csoportosít, akiknek csettintésre megy.

Ha van / lesz kedved még beszélhetünk róla, vannak más elképzeléseim is.