Milyen egy barátnővel albérletben élni? ( ha éltetek már együtt szívesen olvasnám a tapasztalatotokat)

Attól függ.

Volt, akivel életem legszebb időszaka volt, minden este traccspartik, hétvégén hajnalba nyúló világmegváltó borozgatások, közös főzőcskézés, közös takarítás. Persze voltak konfliktusok, de mindig tudtuk kezelni őket, alapvetően megerősítette a barátságunkat az együtt leélt év.

Meg volt, akivel pont, hogy meggyengítette. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot, beszélünk, de nem tudok nem arra gondolni, hogy nem vitte ki a szemetet egyszer se, mikor egy hétre elmentem a lakásból, hogy hiába cseszegettem, akkor is mindig nekem kellett mosogatni, takarítani, meg hogy ha elaludt reggel, a kapkodásban olyan hangosan szentségelt, hogy én is felébredtem rá. Nem vagyok én se matyóhímzés, nem mondom, hogy egyszerű velem élni, de az a lány katasztrófa volt, és amíg nem laktunk együtt, el se képzeltem volna róla, hogy ennyire trehány, rendetlen, önállótlan.

Közhely, hogy lakva ismered meg az embert, de szerintem ez nagyon igaz. Van rá esély, hogy móka és kacagás, meg pizsipartihangulat lesz, de az is lehet, hogy a szerződésben rögzített idő lejártával inkább futva költözöl be egy vadidegen mellé társbérletbe, mert annyira mások a szokásaitok, hogy egyszerűen nem tudtok együtt élni.