Tényleg én vagyok a hülye hogy megbocsátottam?

Az egyik legjobb barátom 1,5-2 éve kiment dolgozni Németországba.Először még úgy-ahogy tartotta az itthoniakkal a kapcsolatot,aztán megszűntünk létezni számára.Nem tudtuk hol utolérni,megváltozott a telefonszáma,törölte magát Facebookról,semmit nem lehetett róla tudni,már kb. azt hittük hogy meghalt.Aztán nagy nehezen az anyukájának sikerült kinyomoznia hogy hol van.A barátom szülei,én és a másik legjobb barátunk kimentünk utána Németbe.Megtaláltuk,örült nekünk,elvoltunk 3 napig,mint kiderült nagyon jól megy a sora,új élete van,összejött egy német csajjal.Mikor szóba került hogy miért tűnt el,csak megvonta a vállát,hogy mindig halogatta hogy keressen minket,aztán meg egyszerűen már nem látta értelmét.Megkértük hogy jöjjön haza,erre majdhogynem elzavart minket.Végül nem egy nem kettő hosszú beszélgetés után,sikerült rábeszélni hogy mégis csak térjen haza,itthon vannak a családja,a barátai,mindenki,nem érdemeljük azért hogy ívesen leszarjon minket.Így is lett,hazajött,a csajt is hozta,beköltözött a nagyanyja régi lakásába,amit felújíttatott.Tök jó minden,de páran a régi baráti körből fújnak a barátomra,amiért így eldobott mindent,és engem hülyének tartanak hogy ilyen könnyen megbocsátottam.Szerintetek nekem is még játszanom kellett volna a sértődöttet vagy mi?