Nincsenek barátaim, de nem is érzem a hiányukat. Van még valaki így?

Régebben azért voltak igaz barátaim. Általánosban a suliban mindenkivel jóban voltam, középiskolában már nem igazán. Kamaszkoromban az iskolán kívüli 1-2 haverral töltöttem az időmet. Egyetemen sem igazán sikerült összebarátkozni az emberekkel, mert mindenhol csak összeszokott csapatokat láttam, meg amúgy is az egészet végig dolgoztam, szóval igazából órák nagyrészére be se jártam egyáltalán, így esély sem volt arra hogy megismerjek másokat mélyrehatóan. Manapság szinte senkivel nem járok össze, nem megyek bulizni, ezt az időt inkább tanulásra és a munkámra fordítom, illetve járok sportolni. Munkatáraimmal jó a viszonyom, évente van 1-2 csapatépítő ivászat vagy tréning, de nem mondanám hogy barátok vagyunk. Van egy nagyon laza haveri köröm, akikkel nagyon ritkán találkozom és ennyi. Igazából nem is érzem, hogy ezen változtatnom kellene, jól elvagyok egyedül. Azért mondjuk nem vagyok "egyedül" mert van egy jól működő párkapcsolatom :) Csak a kortársaimat figyelve ez furcsa. Mással is van így?

24/F