Van olyan ismerősöd, aki hasonló?

Van egy barátom és olyan, mintha kezdene meghülyülni.

Ha rám ír, hogy mizu mi újság mi van veled, ettől már falra mászok, mert tudom előre, hogy már megint úgysem fog reagálni vagy csak keveset, aztán elkezdni fosni a szót, betűket. Az én dolgaimmal már szinte nem is foglalkozunk. Többször mondtam neki, hogy nekem ez sok és elegem van, hogy csak az ő dolgairól beszélünk, csak akkor írjon, ha változott valami. Mert mindig ugyanarról, exbarátnőin bánkódik, aztán olyan dolgokon, amiken szokás, de ő túldramatizálja, és újra meg újra ugyanazokon. Nagy kijelentéseket tesz, na most ő változtat majd, megreformálja az életét. Pár nap és megint ugyanott tartunk. Nincsen önkritikája, a legrosszabb az, amikor másokat vesz elő rosszízűen olyan dolgokért, amikben azért ő is ludas vagy ő is olyan. Régen nem volt ilyen és én már belefáradtam. Volt, hogy többször elmondtam, kevés a pénz a telefonom, de csak pofázott tovább, erre rácsaptam már mérgemben.

Nem akarok olyan lenni, aki eldobja a barátját azért, mert ilyen, de leszívja az energiám szar kedvem lesz, mert úgy érzem csak valami asszisztense vagyok, meg lehet csak én vagyok az egyetlen, akinek kiöntheti a lelkét.

Nektek volt ilyen baráti kapcsolatotok, mi lett miután ritkítottátok a találkozásokat, beszélgetéseket?

F