Ti mit mondanátok egy ilyen barátnak?

Elég hosszú lesz, de remélem valaki elolvassa.

Van egy osztálytársam, mondhatni a legjobb barátom (igazából az egyetlen, akivel beszélgetek), 17 éves.

A legnagyobb baja az, hogy, hogy minden gondját elmondja vagy nekem, vagy a barátokkal közös Facebook csoportunknak. Ez így tök okés lenne, ha nem minden héten (vagy éppen nap) írná le ugyanazokat a bajait és ezek nem olyan bajok lennének, amiken rajta (és egy pszichológuson) kívül bárki is tudna segíteni...

Önbizalomhiányos, és elég gyakran meg kell hallgatni, hogy mennyire nem ér semmit, mennyire nem csinál semmit, mennyire nem kell a lányoknak, mennyire gáz, mennyire kilátástalan az élete, mennyire utálják a többiek, mennyire kívülálló, mennyire utálja a többieket, mennyire nem jön össze neki semmi, mennyire utálja a szüleit és sorolhatnám.

A legtöbb rinyálása teljesen nonszensz dolgon alapszik (kedvencem az, hogy zavarja, hogy mindig elutasítják a lányok = max 2-3 lánynál próbálkozott be idén és akkor is Facebookon).

Igazából nem értem, hogy mi a rákért mondja el, hogy mennyire semmit sem ér, ha hiába kapja tőlünk (a barátaitól) a motivációt, mert semmit nem kezd vele!?

Illetve a másik kedvencem, hogy hiperérzékeny. Tehát ha egy erősebb poént mond valaki (barát) a külsejére vagy bármire akkor ideges lesz és volt olyan, hogy utána egész nap nem szólt hozzánk.

Most például rám haragudott meg, mert segítettem neki és nem próbáltam meg egy tényleg borzasztóan összetett dolgot elmagyarázni, hanem csak felszínesen mondtam el a lényeget.

Hiába mondom/mondjuk el neki ugyanezeket, nem történik semmi.