Ti hányszor, hány évesen "cseréltétek" le a baráti társaságotokat?
Főként arra gondolok, hogy nem csak egy-egy embert zártatok ki az életetekből, hanem egy egész társaságot, akikkel addig jóban voltatok.
Mi volt az oka, kerestétek-e egymást a továbbiakban?
Én az utóbbi időben kezdtem úgy érezni, hogy már egyáltalán nem vágyom azokra a dolgokra, mint azok az emberek, akikkel eddig sokat mozogtam együtt.
20 év körüliek vagyunk, nekik az jelenti a szórakozást, hogy részegre isszák magukat heti 2-3 alkalommal. Én józanul is nagyon jól szoktam magam érezni, ebből kifolyólag én ritkán fogyasztok alkoholt.
Ilyenkor úgy viselkednek, mint a 14 évesek és olyanokat vágnak a fejemhez, hogy akkor minek jövök, ha nem is akarok inni. Teljesen megváltozott a kapcsolatunk az elmúlt időszakban. Úgy érzem, hogy már nem szeretnék velük közös programokat csinálni, nem vágyom a társaságukra.
Én inkább túráznék, kiülnék egy vízpartra beszélgetni, pizzázni járnék, de nem vevők rá.
Arra lennék kíváncsi, hogy nektek mikor és hogyan jött el az a pillanat az életetekben, amikor úgy döntöttetek, hogy egyszerűen nem akartok azokkal az emberekkel egy társaságban lenni, akikkel előtte napi szinten tartottátok a kapcsolatot? Illetve, hány évesen történt ez veletek, milyen hamar sikerült új társaságot találnotok?
válasza:
válasza:14- amikor befejeztem az alapiskolát, csak a buli, pia, pasizás, cigizés volt nekik fontos, semmi más, engem meg egyik sem érdekelt
19- amikor befejeztem a gimit és másik városba költöztem
válasza: válasza:Még asszem 19 évesen.
A korosztályom olyanokra cseréltem, akik a szüleim is lehetnének.
Sokkal jobban kijövök velük mint a "cigi-buli-pia-bunkó-generációmmal".
válasza:13 evesen. Akkor majdnem megbuktam. Belevittek a rosszba.
14 evesen pedig meg is buktam de sikeresen átmentem.
válasza:13 évesen egy költözés miatt néhány gyerekkori barátommal szakadt meg a kapcsolatom, bár egy lánnyal még néhányszor leveleztünk, de egyszerűen nem volt már túl sok értelme folytatni, egy évre rá ő is gimibe ment, új embereket ismert meg, szóval ennek így vége lett.
17 éves voltam, mikor először (és egyelőre utoljára is) önszántamból "cseréltem le" azt a társaságot, akik akkor a barátaim voltak, ők is a 20 és afölötti korban jártak, és ők is ebbe a bulizós kategóriába tartoztak. Ez őszintén engem ez nem is zavart, az elején persze én is velük tartottam, de hamar kinőttem ebből. A gond az volt, hogy a változások miatt, amik akkor bennem történtek egészen más irányba indultam, mint amerre ők. A gondolkodásunkban mérföldek álltak köztünk, és igazából én még ezzel is meglettem volna (bár ez már alapból kizárja, hogy mondjuk igazán jót beszélgessek velük), mert egészen addig élveztem a társaságukat, míg el nem kezdték megpróbálni rám erőltetni a saját nézeteiket. Így aztán arra jutottam, hogy ennek nem sok értelme van, viták lettek, eltávolodtam sokuktól, itt is egy lány volt csak, aki nagyon próbálkozott, de tényleg nem volt már értelme erőltetni, egyszerűen kiestem a világukból. Akkorra már ismertem néhány hozzám hasonló, vagy hozzám jobban illő embert, így elkezdtem inkább feléjük nyitni, és hát nagyon is jó döntést hoztam.
Nehéz volt azért ezzel megbirkózni, meg szembesülni azzal, hogy valahol, ahol addig jól éreztem magam már nincs igazán helyem, de ha az embernek valahol nincs helye, az nem jelenti azt, hogy sehol sincs.
válasza: válasza: válasza:Nem én cseréltem le.
Az első, szinte testvéri barátság ott ért véget, mikor a lánynak párja lett, és onnantól kezdve leszart (20 voltam).
Az egyetemi pedig, 25 évesen, mikor egyszer az életben nekem lett vna szükségem a segítségükre, de hirtelen mindhárom "barátnőm" eltűnt.
28 vagyok, azóta nem barátkozok senkivel, a párom megfelel barátnak is, és legalább ő nem használ ki vagy ver át.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!