Szerintetek ez már nem túlzás?

"Van" egy "barátnőm" akivel már kemény 13 éve ismerjük egymást. Nagyon jó (volt) a kapcsolatunk, amíg össze nem jöttem a barátommal. Azóta több dolog is történt. Elősször aztmondta, nagyon jó fej, jó arc stb, aztán kezdtek furcsák lenni a dolgok. Például, mikor nyáron itt aludt nálunk, akkor mondtam neki, hogy milyen jó lenne ha eljönne velünk a barátom is strandra, erre aztmondta oké legyen. Kicsit sem zavarta az ötlet, de kb rá egy órára kaptam egy üzenetet az anyjától hogy: minek kell jönnie a barátomnak strandolni is, legyünk csak együtt. Most komolyan hogy lehet valaki ennyire gyerekesem szánalmas? Akkor inkább mondott volna a szemembe valami normális indokot, akkor még meg is értettem volna, de így.. Aztán most meg elhívott hétvégére, és már 1-2 hete mondtam neki, hogy oké akkor talizzunk, azonban tegnapelőtt olyan beteg lettem, hogy mikor felkeltem levegőt se kaptam, és őszintén kb semmihez nem volt kedvem úgyhogy lemondtam. Erre mitcsinál? Szól az anyjának, aki rámír az én anyámra, hogy hogyan tehetem ezt meg, meghogy mi a fr*ncért nem járok mostanába le? (Pontosan ilyen fogalmazásmódban) és hát nem akartam neki mondani de egyrészt pont ezért. Eddig egyébként sosem mondtam nemet, mindig lementem szinte ha hívtak, a barátnőm ellenére, ugyanis neki mindig az volt a kifogása, még Szilveszterkor is, hogy "neki most tanulnia kell. Tök hihető. Ráadásul annyira akaratosak, hogy nem igaz, már lassan egy hete zaklatnak ezzel, komolyan már meg se néztem melyik mit írt. Már rendesen kísért a csaj. És ezt is kire fogta? A barátomra. Hogy amióta megvan azóta le se járok (mondjuk azóta most kérdezte elösször, de ez mellékes.) úgy kezelik a dolgot, mintha kutya kötelességem lenne lemenni oda. Arról nem is beszélek, hogy a szülei ott ordibálnak egymással, vagy a barátnőmmel ordibálnak, vagy a kisgyerek sikít meg tépi a hajamat, ráadásul abba a házba is van vagy maximum -20 fok. De ezek csak ilyen kis mellékes problémák, egyszerűen nem tudja azt sem megérteni, hogy vannak más barátaim is. Amúgy az a vicc, hogy tegnap már megbeszéltük ezt a dolgot, tök normálisan reagált rá, erre ma megint felhozta az isten se tudja miért, és ma mondta nekem ezt a "amióta megvan a barátom azóta le se szarom" szöveget, ami kib*szta nálam a biztosítékot, ezért inkább megírtam neki a magamét aztán letiltott. Egyébként mellékesen hozzáfűzném, hogy annyit beszél a kiszemeltjéről, hogy én nem sz*rtam ennyi szót életemben, de engem meg ez nem érdekel annyira, aztán mikor én leb*sztam ezért akkor is én voltam a rossz. Úgyhogy semmi oka nincs belekevergetni a dolgokba az amúgy tök ártatlan barátomat, ráadásul én sosem traktálok másokat a kapcsolati bajaimmal, meg élményeimmel, nem vele ellentétben. Most erről vélemények? (Kicsit hosszúra sikeredett, de nem tudtam rövidebben leírni.)